Halo: Nightfall (2014), 1. évad

A pilot után nagy hévvel vetettem bele magam a sorozatba, és míg az első rész döccenősre sikeredett, addig a második epizód tökéletesen hozta a játékból megszokott stílust, ám az utána következő összesen három epizódnak már nem sikerült ez.

halo.nightfall.s01.1

Jameson Locke (Mike Colter) és ONI csapata a Sedra bolygó katonáival karöltve készül az elpusztultnak hitt Halo darabhoz, ugyanis úgy tudják, a terrorista, aki ismeretlen betegséget terjesztett el a bolygón, innen szerezte az alapanyagot. Mivel két már összeszokott csapat egyesül erre a küldetésre, így akad némi súrlódás a katonák között, leginkább a sedrai katonák vezetője, Aiken (Steven Waddington) akasztja össze a bajszát Horrigannel (Luke Neal), aki azonban végletekig hűséges feletteséhez, Locke-hoz.

Leszállván a forró nap közelében lévő Halo darabra azonban ismeretlen embereket és egy veszélyes ellenséget találnak, ami olyan reakciókat vált ki a katonákból, amire még nem volt példa korábbi küldetéseik során. A kietlen és hátborzongató terület sok veszélyt rejt, de a katonáknak rá kell jönniük arra, hogy miképpen lehet megmenteni a Sedra lakosait, ehhez azonban limitált idővel rendelkeznek.

halo.nightfall.s01.2

Igen, a Halo: Nightfall stílusa határozottan hozza a már játékban megszokottat: sötét és kietlen táj, amit egy veszedelmes ellenség ural, a talaj kigőzölgései vagy fekete árnyalata az mutatja meg, hogy bizony csak pár óráig tevékenykedhet itt az ember, mert ha egyszer felkel a nap, akkor felperzsel mindent (tiszta Pitch Black). Mivel kis költségvetésű sorozatról van szó, így érthető miért is ilyen tájon forgattak, ám az alkotók a hátrányból előnyt kovácsoltak, mert képesek voltak érdekessé és változatossá tenni az amúgy igen egysíkú látképet.

A látványra nem lehet panasz, ahogy a színészek játékára sem, ám a történetvezetésre, illetve a karakterfejlődésre annál inkább! A katonák túl gyorsan borultak ki, túl gyorsan élték át az érzelmeiket, amik viszont annyira klisések, hogy nem is értem miért nem szúrta ki senki ezt a hatalmas bakit a sorozatban. Van itt kérem szépen áruló katona, önfeláldozó vezető, feláldozható szereplő, a nyomás alatt megbuggyanó férfi, ja meg a kötelező dögös csaj – de neki legalább hihető ruhát kellett viselnie, nem pedig egy alig takaró valamit.

halo.nightfall.s01.3

A harmadik epizódtól bedobták a készítők a vezető, Locke narrációját, ami inkább volt fennkölt monológ, mint sem valódi eszmefuttatás, ráadásul az elején nem lehetett eldönteni, hogy kihez tartozik a hang, így jó pár perc eltelt, mire leesett, hogy az ONI egység parancsnoka beszél. A másik nagy hiba a sorozatban, hogy elvileg itt a katonák egy jól működő összeszokott csapatot alkotnak, akik már számtalan küldetésben vettek részt, ám most hirtelen mind kifordul önmagából, és a tipikus akciófilmes kliséket vonultatják fel.

Bár akadt néhány meglepő fordulat (például az idegen létforma), azt kell mondjam, a történet szinte minden eleme kiszámítható, és ezáltal teljesen eltűnik a második epizódban érzett izgalom – pedig micsoda két perc volt az!

halo.nightfall.s01.4

Összességében a Halo: Nightfall egy remek próbálkozás, de ha hosszabb sorozat vagy netalán film készült volna belőle, akkor igen magasa minőséget képviselt volna – ha az a volna ott nem volna.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.