Miután végigpörgettem a sorozatot, úgy döntöttem, illene meglesnem az 1999-es filmváltozatot is, ami Washington Irving novellájának legismertebb feldolgozása. A rendező Tim Burton, a főszereplő Johnny Depp, ráadásul Tom Stoppard is belenyúlt a scriptbe, úgyhogy úgy voltam vele, hogy lehetetlen, hogy rossz legyen. Nos, rossz nem is volt, de azért nem […]
Continue ReadingKorrekt iparos munka, igazából pár elszalasztott dramatizáción kívül nem sok mindent tudok felhozni az ellenében, ez viszont fikarcnyit sem jelent, ha egyszerűen már képtelen vagyok érzelmi kapcsot kialakítani a szereplőkkel.
Continue ReadingMeglepően sok szálon futott a mostani történet, ám ezt nagyon ügyesen kezelték az alkotók. Hosszú snittek, szép vágások, érdekes fordulatok – a The 100 tökéletesen előkészíti a finálét.
Continue ReadingAlapjába véve érdekes és izgalmas történeteket mesélnek az írók, csak pont azokba a hibákba esnek bele, amibe a múlt héten is: túl sok a sztori, amiket inkább elmondanak, mintsem bemutatnának.
Continue ReadingEz tipikusan az a fajta epizód, amit megnéz az ember, konstatálja, hogy oké, aztán másnapra már el is felejti, amit látott.
Continue ReadingNagyon nem akartam belekezdeni Stephen King regényadaptációjának újabb évadába, mivel az első számomra hatalmas csalódás volt, de azt kell mondjam, a mostani szezon még jobban elvette a kedvemet a show-tól. Soha meg nem válaszolt kérdések, ostoba emberek és felesleges hiszti – nem így kéne kinéznie egy sci-fi/thriller sorozatnak.
Continue Reading
A szünet utáni erős felütés után az Arrow tartja a feszes tempót. Azzal, hogy Olivert gyakorlatilag kivonták a forgalomból egy időre, a mellékszereplők vették vállukra a sorozatot, és eddig kiválóan teljesítenek.
Continue Reading
Ezúttal egy remake-el van dolgunk, a Carrie-ből ugyanis 1976-ban már készült egy ikonikus film. Kimberly Peirce feldolgozása vegyes érzelmeket váltott ki a közönségből, sok kritikus pedig kíméletlenül lehúzta. A negatív visszhang azonban csak részben jogos, mert a film kicsit több, mint aminek látszik.
Continue ReadingVan egy olyan rossz szokásom, hogy sírós, „a végén úgyis mindenki meghal”-típusú drámákkal (lásd: Csillagainkban a hiba, A csíkos pizsamás fiú, A könyvtolvaj, Most jó) kínzom magamat. Viszont van egy esztétikai határvonal, ahol a tragédia átmegy giccsbe, és a Ha maradnék ezt a határvonalat nem csak szimplán átlépte, hanem kengyelfutó […]
Continue ReadingFolytatódik az Odaát háza táján a jó epizódok sorozata: már a midseason szünetet követő résszel is abszolút meg voltam elégedve, az eheti pedig még annál is jobbra sikeredett. A múltkori izgalmak és durvaságok után most kaptunk egy sötét tündérmesét, ami a varázslatról, a megbánásról, a megbocsátásról és az elfogadásról szól – […]
Continue Reading
