Julie & Julia – Két nő, egy recept (2009)

julie1

A film alcímének szellemében: két nő, két mentalitás, két cél, két korszak, két igaz történet, rengeteg kaja, és egy kissé lagymatag cselekmény.

Mikor a negyvenes évek végén Julia Child (Meryl Streep) férjét, a diplomata Pault (Stanley Tucci) Párizsba helyezik, a nő, aki a háború alatt még a kormánynak dolgozott mint titkárnő, most haszontalannak érzi magát, ezért eldönti, hogy nekikezd valaminek. Miután sem a kalapkészítés, sem a bridzs nem jön be neki, enni viszont nagyon szeret, végül egy főzőiskolában köt ki. Ahogy egyre jobban elmerül a konyhaművészetben, rádöbben, hogy nem létezik angol nyelven francia szakácskönyv, ezért hát eldönti, hogy ő majd megírja.

julie2

Ötven évvel később, a harmincadik születésnapja felé közeledő Julie Powell (Amy Adams) úgy érzi, semmit sem ért el még életében. férjével, Erickel (Chris Messina) most költöztek egy lepukkant, queensi lakásba egy pizzéria fölé, menő munkáját otthagyta, hogy a könyvén dolgozhasson, amit sosem fejezetett be, most pedig egy kormányhivatalban dolgozik, ahol a munkája nagyrészt kimerül abban, hogy headsettel a fülén hallgatja azon betelefonálok panaszait, akik elveszítettek valakit a 9/11-es terrortámadáskor. Julie-nak sürgősen szüksége van valami hosszabb távú célra, így férje biztatására úgy dönt, kihívást állít maga elé: egy év alatt el akarja készíteni mind az 524 receptet Julia Child szakácskönyvéből, konyhai kalandjairól pedig időközben blogot ír.

A film tehát tulajdonképpen két (ön)életrajzi dráma két nőről, akik közt a kapcsolat az étel, és ami ráadásul két könyv, Julia Child My Life in France című önéletrajzi írásának, és Julie Powell Julie & Julia: 365 Days, 524 Recipes, 1 Tiny Apartment Kitchen című memoárjának filmes adaptációja. A két történetszálat Julia Child szakácskönyve (valamint Child jelenléte a háttérben, hiszen a szakácsnő 2002/2003-ban, amikor a projekt futott, még életben volt) köti mindössze össze, meg persze a mindkét korban feltűnő motívumok, de ettől függetlenül teljesen külön is működnek.

Stanley Tucci as "Paul Child" and Meryl Streep as "Julia Child"

Vagyis, hát, igen, működnek. Mindkét szál aranyos. Van érdekes kiindulópontjuk –Julia vágya, hogy lefoglalja magát valahogy és ne csak ott hon üljön, Julie-é, hogy letegyen valamit az asztalra. Mindkét szálon van némi dráma. Némi humor. És ezek gyönyörűen elő is vannak adva, csak, csak… Valahogy lapos az egész. Kevés (gondolom, ezért kellett két könyvet feldolgozni a filmhez). És bár mindkét szálon van kvázi tetőpont – Julia könyvének megjelenése, Julie projektének vége –, egyik sem üt igazán.

Különvéve a két szálat: azt már említettem a múltkor, hogy Meryl Streep mindenben zseniális – itt is, ráadásul ezért a szerepéért be is zsebelt egy Golden Globe-ot, meg egy Oscar-jelölést, az viszont már más kérdés, hogy a karakter kicsit idegesítő. Engem legalábbis idegesített a film elején – túlságosan hebrencsnek, harsánynak tartottam –, de ezen elég gyorsan átlendültem és megszerettem Juliát, hiszen annyi szeretet és szellemesség szorult belé, hogy azt öröm volt nézni. Amit a férjével művelt, az pedig külön cuki volt (és nem csak azért, mert Julia Child valódi magasságát imitálva Meryl Streep Stanley Tucci fölé magaslott) – kérem szépen, ilyen az igazi szerelem. Azt viszont kifogásolom, hogy bár lett volna lehetőség némi igazi dráma becsempészésére, a kérdésre (Julie és Paul gyermektelensége) alig fordítottak két nyúlfarknyi jelenetet.

julie3

Julie karakterét a végére már nem találtam ennyire szimpatikusnak – bár az elején átéreztem a problémáját, és a jelenet a szuper fontos, szuper jó munkát végző barátnőivel nagyon ütősre sikeredett, ahogy haladtunk előre a történetben, úgy sűrűsödtek egy unszimpatikusabb lépései. Viszont egy is van rendjén, mert legalább nem idealizálták az írónő figuráját, sőt, azt sem hagyták ki a filmből, hogy Julia Child gyakorlatilag megvetette Julie blogját. Ám tény, ami tény, Julie története is egészen pozitív ponton záródik, és Amy Adams is megérdemli a dicséretet a filmben nyújtott munkájáért.

A Julie & Julia nem szolgál túl sok meglepetéssel – mindkért történet kezdőpontján tudjuk már, hogy az hogy fog végződni, és az út sem tartogat túl sok csavart, ám a narráció kellemes és szellemes, ezért ha a film nem is túl emlékezetes, azért kifejezetten szórakoztató.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..