2014 legjobb tévés újoncai – ahogy én látom őket

Most, hogy eltelt az előző év, valamint végre bepótoltam az újonc sorozatokból való lemaradásomat, íme az általam látott pilotok és sorozatok legjobbjai, szigorúan szubjektív szempontból.

tech-trends-2014

5, The Last Ship

Ezt a sorozatot leginkább Adam Baldwin miatt kezdtem el nézni (ő alakította ugyanis Jayne Cobbot, a kedvenc sorozatomban, a Fireflyban), és a kezdeti döccenők ellenére a The Last Ship szépen megtalálta a maga stílusát, amiben nemhogy kényelmesen ellibegett, hanem igazán feszült és sokatmondó már-már mozifilmbe hajló epikus pillanatokat produkált. Pedig nem szeretem a töménytelen mennyiségű hősiességet, itt nagyon ügyesen megoldották, hogy a szereplők igazi héroszok legyenek, mégse zavarja a nézőt a folytonos nagy küzdelem.

A finálé pedig igazán méltó és csavaros befejezést adott az évadnak, és mivel a sorozat nézettsége a késői időpont és az előtte felvezetésképpen adott Falling Skies hanyatlásának ellenére remek nézőszámot hozott, így a TNT be is rendelte a következő évadot, csak még kért hozzá pár extra epizódot is. Az idei nyár mindenképpen legvárósabb folytatása a The Last Ship.

thelastship.s01.e04.1

4, Our Zoo

Egy állatkert története – és nekem ennyivel el is adták a sztorit. De az Our Zoo nem csak ennyiből állt, ugyanis bővelkedett izgalmakban, feszültségekben, szerethető és vicces pillanatokban – na, meg persze állatokban. Angol produkció lévén a minőség egy olyan fokán áll, amire csak ebből az országból kijövő sorozatok képesek. És ki hitte volna, hogy lehet olyan feszült pillanatot bevinni egy állatkert létrehozásának történetébe, mint bármely akciófilmbe? Ráadásképpen pingvineket is sétáltattak a főutcán, a szereplők fontos leckéket tanultak és tanítottak, és jellemük is sokat változott.

És van még rajtam kívül olyan, aki ezek után szívesen ellátogatna a Chester Zooba?

ourzoo.s01.3

3, Constantine

Már a filmnek és a képregénynek is nagy rajongója voltam (annak ellenére, hogy sok ponton eltérnek egymástól), így egyértelmű volt, hogy tetszeni fog a Constantine, de azt, hogy ennyire beleszeretek ebbe a mágikus világba, még én sem gondoltam. Ez a remek castingnak köszönhető, ugyanis Matt Ryan tökéletes választás volt erre a pimasz, okos, de mélyen legbelül bizonytalan férfi szerepére.

A történet azonban sok helyen lyukakat tartalmaz, ám ezekért minden esetben kárpótolt a laza és pofátlan humor, az olykor rémisztő jelenetek (komolyan, sorozat még nem hozta rám ennyire a frászt) és a mágikus világ megannyi csodája. És hát lehet nem szeretni egy tisztánlátót ilyen gyönyörű szemekkel és ennyire fantasztikusan göndör hajjal?

constantine.s01.e04.1

2, Helix

Nem titok, hogy nagy sci-fi rajongó vagyok, de mikor elkezdtem a Helixet, nem tudtam, hogy átírja minden elképzelésemet, amit a műfajról tudok. A sorozat alkotói epizódról-epizódra olyan szinten megvezettek, hogy csak kapkodtam a fejemet. A történet folyamatosan csavart egyet önmagán, mégis érthető és mindvégig logikus maradt, miközben a szereplők folyton újabb titkokra derítettek fényt – és a készítők természetesen még több titkolt plántáltak el, hogy ezekről majd később rántsák le a leplet.

Folyton a Helixet hozom fel ellenpéldaként az Extantre, és nem véletlenül! Míg az utóbbi szintén kanyarított bőven a történeten, és szintén kitért a szereplők nem feltétlenül a fő szálhoz kapcsolódó tetteire, elvesztek benne a karakterek motivációi, folyton ellentmondásba keveredtek az alkotók, míg végül az egész egy értelmetlen katyvasszá állt össze. A párba állítás pedig azért is illendő, hiszen mindkét sorozatban felbukkan Hiroyuki Sanada.

Helix - Season 1

1, A titkok könyvtára

Az idei év egyik legnagyobb meglepetése ez a show, mert bár tudtam, hogy jópofa lesz, azért nem számítottam semmi extrára. A történet okos és logikus, a szereplők egytől-egyig szerethetőek, az átívelő szálakat gondosan építették fel a tíz epizód alatt, és nem fukarkodtak a nagynevű mellékszereplőkkel sem – és bár Bruce Campbell persze fantasztikus volt Télapóként, azért a finálébeli meglepetés színész vitte a prímet.

A titkok könyvtára szereplői kölcsönhatásban álltak a történettel, epizódról-epizódra változott a jellemük és az egymáshoz, illetve a világhoz való hozzáállásuk. Ráadásképpen minden epizód tartalmazott egy igazán szép és fontos tanulságot, amit nevetéssel és humorral plántáltak a nézőbe – és én ezt tartom a szórakoztatás csúcsának, mikor nevetve tanul az ember, úgy, hogy észre sem veszi.

atitkokkonyvtara.s01.e06.3

+ 1, mert mindig kell egy kis plusz: Play it Again, Dick

Mivel ez a Veronica Marsamolyan kiegészítő minisorozata, így nehéz önálló alkotásként tekinteni rá, ráadásul a The CW az internetes felületén tette közzé a rajongók legnagyobb álmát. Egy túl hamar (3 évad) után elkaszált sorozat főszereplőinek vicces, kicsit sem hétköznapi agymenését, ami bemutat Hollywoodnak, a sorozatiparnak, meg úgy mindennek, aminek lehet, miközben szórakoztat, de azzal az igazi, „könnyesre röhögöm magam”-szinten. Minden sorozatnak kívánok egy olyan gyöngyszemet, mint a Play it Again, Dick!

playitagaindick.s01.e01.2

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..