Apokalipszis, kicsit másképp – Melankólia (2011)

Lars von Trierről már régóta tudjuk, azzal a nemes célzattal készít filmeket, hogy a nézőinek felőrölje a lelkét – és bármennyire is ellentmondásos ez a kijelentés, pontosan ezért is várom és nézem az alkotásait. A Melankólia is egy ilyen lélekörlő, gyötrő és depressziós film, és pontosan ez adja a varázsát.

melankolia.1

Justine (Kirsten Dunst) és Michael (Alexander Skarsgard) nagyszabású esküvője pompásan indul a Justine nővérének, Claire-nek (Charlotte Gainsbourg), és férjének, Johnnak (Kiefer Sutherland) a házában. Ám ahogy telnek az órák, úgy lassan felszínre kerülnek az elfojtott családi emlékek, ezzel pedig kibontakozni látszik a testvérek közötti drámai ellentét, ami Justine józan elvesztésével zárul. A boldognak ígérkező házasság már a frigy megkötésének éjjelén darabokra hullik, ahogy Justine elméje is akkor kezdi feladni a realitás minden apró darabkáját. És bekövetkezik a lehetetlen, a tudósok egy kisbolygót azonosítanak, a Melankóliát, ami egyenesen a Föld felé tart, de hosszas viták és elemzések után kijelentik, hogy a vándorló égitest simán (ám igen közel) elhalad majd a miénk mellett, így nincsen semmi ok az aggodalomra.

Justine és Claire teljesen másképpen reagálnak a közeledő veszélyre: míg Justine kezdi összeszedni magát, és szó szerint fürdőzik a Melankólia fényében, addig a mindig józan Claire lába alól kezd kicsúszni a talaj, amit csak tetéz Justine folytonos kijelentése, miszerint a földi tudósok tévedtek, és a Melankólia bizony a bolygó és az emberiség végzete.

melankolia.4

A Melankólia szó szerint kifacsarja az ember lelkét, és pont ennek hatására képes hihetetlen dolgokat megmutatni. A nővérek kálváriája szívbemarkoló, a testvéri szeretet soha szűnni nem akaró kaotikus allegóriája az, hogy jellemük ennyire különbözik. Ugyanakkor adódik majd egy pont, egy pillanat, amikor Justine és Claire egyetértenek, közös érzelmi szintre érnek – de vajon ez okozza-e a véget, vagy a végzet ilyen hatással volt rájuk?

Lars von Trier filmje logikusan és teljesen valósághűen ábrázolja az eseményeket, és az emberi reakciókat, mégis, az apokaliptikus végzet mintha a két testvér lelkiállapotán múlna, ezáltal az egész emberiség sorsa az ő kezükben van. Kétség sem fér hozzá, ez a film a nőkről szól, ugyanis hiába vannak benne ismert és zseniális férfi színészek, valójában a két lány kapcsolatáról szól az egész. Justine tébolya akkor kezdődik, mikor a Melankólia kisbolygó először felbukkan a látóhatáron, és míg teljesen nem ér a Föld közelébe, addig a lány szétcsúszik, ugyanakkor nővére, kinek férje a tudományok embere váltig állítja, hogy minden rendben lesz, ezáltal meg is nyugtatván Claire-t. Csak hát ott van az a bizonyos baljóslatú hang, ami Justine tolmácsolásában egyre erősödik.

melankolia.3

A film talán leghatásosabb jelenete nem az utolsó percek, hanem pont az eleje. A belassított végtelenbe rohanó képekkel, ahol a talaj elnyeli az embereket, az idő és tér pedig szétcsúszik a mindenségbe. Állítom, ha valakinek a Melankólia már ebben a pár percben nehézséget okoz, akkor az inkább hagyja abba a filmet, mert bár felülmúlni semmi sem fogja azt a jelenetet, de garantáltan még két óráig úgy fogja érezni magát a néző, mint azokban az első percekben.

Az anyai szeretet egy külön allegóriája is felbukkan: Claire cél nélküli és kétségbeesett rohanása kisfiával a fenyegető végzet elől – ő is tudja, hogy nincs hová menekülni, nem lehet elbújni, mégis bármit megtenne, hogy fia éljen. Különösen érdekessé teszi ezt, hogy ez egy férfi elméjéből pattant ki, mégis tökéletesen átérezte és megjelenítette a szeretet e formáját – bravó Trier, bravó!

melankolia.2

A Melankólia sci-finek sem utolsó (és állítom, hogy jó pár divatos, csili-vili mozi leköröz), mert hiába nincsenek benne űrlények, meg nagy csaták, mégis az emberiségnek egy olyan arcát mutatja meg, amire kizárólag a műfaj darabjai képesek: a lélekörlő kétséget, a tudományos bizonyosságot, a hitet és az emberi gyarlóságot.

Egyszer mindenkinek végig kéne nézni Trier Melankóliáját, mert bár kifacsar lelkileg – amiből napokig nehéz feléledni –, mégis ad valami pluszt, amit csak kevés mozi képes nyújtani.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

1 hozzászólás

  1. Visszajelzés:Romantika és illegális bevándorlás – Samba (2014) - Watchaholics | Watchaholics

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..