Egyszer, a pilot után, már ódákat zengtem erről a sorozatról, és azt hiszem, most sem tudok mást tenni, mint magamat ismételni: a Hogyan ússzunk meg egy gyilkosságot? a 2014/2015-ös szezon egyik legerősebb újonca.
Ez az epizód rengeteg új információt mutatott be, és egy igencsak furcsa jövőképet vetített előre, ám a sok szál és a rengeteg karakter kissé kaotikussá és majdnem átláthatatlanná tette az egészet. Úgy tűnik, a sorozat alkotói hasonló képlettel dolgoznak, mint tavaly, és én ennek nagyon örülök.
A mostani epizódban csapongtak az érzelmek, kicsit túlcsordult a vallásos áhítat, talán picit zsúfolttá is vált emiatt a műsoridő. Ja, és majd elfeledtem: elkezdődött a háború!
Ez a sorozat mostanában elkényeztet (na, jó, ahhoz képest elkényeztet, amit az előző évadban alakított), és most a héten is hozott egy kompakt, mély, kevés karakterre koncentráló epizódot.
Az elmúlt hetekben többször is említettem, hogy bár jó volt az adott epizód, azért valami megfoghatatlan plusz hiányzott belőle. Nos, ebben a részben megvolt az a plusz.
Alapvetően nem rajongok a háborús filmekért – de ez nem jelenti azt, hogy ne láttam volna szinte mindegyiket – A bátrak igazságához a magyar cím vezetett el. Annyira megkapó, nehezen meghatározható és velős elnevezést sikerült kapnia az amúgy angolul (Courage Under Fire) is brutálisan erős címet viselő filmnek.
Az Arrow belecsap a lecsóba – nem kell az évad végéig várni, hogy az Árnyak Ligájával kapcsolatos konfliktus kibontakozzon. Ahogy a cím is mutatja, az eheti epizód egyik helyszíne Ra’s al Ghul otthona, így a The Climb óta várható visszavágó hamarabb bekövetkezhet, mint azt bárki gondolta volna.
Mi lett volna, ha Katniss kicsit izmosabb, szögletesebb, sablonosabb, és íj meg nyíl helyett puszta kézzel ment volna neki az embereknek, miközben hajmeresztő egymondatos szövegeket mond bele a világba? Akkor az Éhezők viadala egy gyenge Menekülő ember másolat lett volna. Pedig ezt a gyöngyszemet nem lehet utánozni.
Mint ahogy azt ígértem januárban, most, hogy véget ért Az Álmosvölgy legendájának második szezonja, szállítom az évadértékelőt. Hát, nem lesz benne köszönet. Figyelem! A cikk durva spoilereket tartalmaz!
Bár az első évadát a sorozatnak kedveltem, a második már közel sem érte el a kezdeti színvonalat a rengeteg felesleges karakterével, az élettelen drámáival és a folytonos fillereivel. Azonban akad egy család, méghozzá a Tarrok, akik miatt érdemes megszenvedni a Defiance-szel – igazi guilty pleasure ez kérem szépen.
By 
By 
By 
