Mintha már említettem volna, hogy van egy olyan rossz szokásom, hogy olyan filmeket – rákos filmeket, második világháborús filmeket – nézek, amik csak arra jók, hogy összetörjék az ember szívét, ugyanis mindig van bennük egy rettentő szimpatikus főhős, akit megkedvelsz, és aki persze tuti, hogy meghal a végén. A Fifti-fifti, Continue Reading
A sci-fi őskorában járunk, mikor még nem a látvány tette a történetet, mikor valódi színészek játszották a főszerepet, és mikor a jövőben már béke és egyenjogúság dúlt – azonban a vetítés pillanatában még korántsem volt ilyen rózsás a helyzet a demokrácia hazájában sem. Gene Roddenberry mesterműve ez, ami generációk egész Continue Reading
Szeretem, ha egy folytatás az elődjéből táplálkozik úgy, hogy nem kebelezi be az első részt teljesen, hanem egy, folytatásként remekül operáló történetszállal megy tovább. A Teke Teke 2 is ezt teszi – megtartja az első hangulatát, néhány szereplőjét, és mégsem játszik kannibálosdit az elődjével, hanem rá építkezik.
Kész hullámvasút volt ez a sorozat – no, nem azért, mert olyan izgalmas lett volna, hanem azért, mert annyira ingadozó volt a színvonala.
By 
By 
By 
