Fifti-fifti (2011)

Mintha már említettem volna, hogy van egy olyan rossz szokásom, hogy olyan filmeket – rákos filmeket, második világháborús filmeket – nézek, amik csak arra jók, hogy összetörjék az ember szívét, ugyanis mindig van bennük egy rettentő szimpatikus főhős, akit megkedvelsz, és aki persze tuti, hogy meghal a végén. A Fifti-fifti, Continue Reading

A horror folytatódik – Teke Teke 2

Szeretem, ha egy folytatás az elődjéből táplálkozik úgy, hogy nem kebelezi be az első részt teljesen, hanem egy, folytatásként remekül operáló történetszállal megy tovább. A Teke Teke 2 is ezt teszi – megtartja az első hangulatát, néhány szereplőjét, és mégsem játszik kannibálosdit az elődjével, hanem rá építkezik.