A második évad nagy változást hozott a sorozat életében: lecseréltek két szereplőt, és behoztak helyettük két újat, akik remekül beleillenek a Különleges ügyosztály drámai mindennapjaiba.
A New York-i tizenhatos körzet különleges csapata szexuális bűnelkövetőkre szakosodott, de hozzájuk tartozik még a kiskorúak bántalmazása és a családon belüli erőszak is. A csapatot Donald Cragen százados (Dann Florek) tartja össze, az ő felelőssége, ha valami balul üt ki, és ezúttal ez történt. Miután Brian Cassidy (Dean Winters) távozott a csoportból, volt társa, a kissé bogaras John Munch (Richard Belzer) egyedül maradt. A sok munkába besegítő, és Munch hülyeségeit egészen jól toleráló Monique Jeffries (Michelle Hurd) vette át Cassidy helyét. Ám egy pszichológiai vizsgálat kispadra ültette a hölgyet, ezért a csoporthoz csatlakozott a korábban beépített zsaruként dolgozó Odafin Tutuola (Ice-T). A vizsgálat mindenkinél kihozott valami érdekeset, például Olivia Benson (Mariska Hargitay) motivációját, vagy éppen társának, Elliot Stablernek (Christopher Meloni) olykor drákói-szigor szerű gondolatait.
A személycserék és vizsgálatok rendesen megbolygatták a csapatot, de mivel a városban naponta történnek erőszakos bűncselekmények, pihennie nem szabad senkinek ebben a körzetben. Olivia belekeveredik egy diplomáciai botrányba, Elliot lánya véletlenül meglát egy áldozatot, amitől kiborul, Fint megviselik a munkahelyváltásból adódó változások. Eközben egy tisztes rendőrkollégát is meg kell vádolniuk házasságon belüli erőszakkal, míg Olivia kiképzőtisztjét egy riasztás közben megerőszakolják és az életéért küzd a kórházban.
Nem hittem, hogy lehet fokozni az első évad drámai vonalát, de a Különleges ügyosztály alkotóinak sikerült. Talán az évad legerősebb és legkeményebb epizódja az afgán diplomata és családja közötti botrány, ami gyilkosságba és erőszakba fordul. A vallási ellentétek és a bigottság egy olyan kézzelfogható epizódja ez (ráadásul 2000-ben), aminek ábrázolása még sosem sikerült ennyire félelmetesre, durvára és igazra.
A készítők ezúttal visszavettek a magánéleti dolgokból, és sokkal kevesebbet látjuk Elliot családját – akik korábban igen gyakran szerepeltek –, ám cserébe fajsúlyosabb momentumokat kaptak, kirajzolódott egy egészséges szülő-gyermek kapcsolat, amiben a felek kölcsönösen szeretik és tisztelik egymást, és veszik a fáradtságot, hogy elmagyarázzák egymásnak a dolgokat.
A személycserék igencsak jót tettek a sorozatnak – bár hiányolom Dean Winterst – Ice-T nem csak zenész, hanem jó színész is: a gettóból jött, és utcán nevelkedett okos rendőrt nagyon jól alakítja. Fin személyisége pedig sikeresen bevitt egy kis humort a show-ba, ami a drámai vonal mellett szükséges volt. Fin és Munch egyenrangú felekké váltak az Olivia-Elliot párossal.
Immáron a csapat félig-meddig kiegészült egy állandó ügyésszel, Alexandra Cabottal (Stephanie March), akinek célja egyezik a rendőrökkel, de kezei másfajta módon vannak megkötve a jog által. Ennek ellenére a hölgy sokszor kockáztatja karrierjét a siker érdekében, és bár elbukik, hozzáállása és rátermettsége átsegíti őt a kríziseken.
A Különleges ügyosztály a második évadában alapozta meg azt a szintet, amit az ezt követő sok-sok évadban nézői elé tárt – persze később még lesznek személycserék, ám ez nem befolyásolja a széria drámai értékét, társadalomkritikai felhangját és azt a megmagyarázhatatlan pluszt, ami kiemeli a többi bűnügyi sorozat közül.
Szerző
One thought on “Különleges ügyosztály (1999-), 2. évad”