Mielőtt még James Gunn megrendezte volna A galaxis őrzőit, de miután Nathan Fillion összekapott a harácsolókkal, és mielőtt Michael Rookerből Merle Dixon lett, ennek a három őrültnek volt egy közös filmje, ami olykor undorító, olykor vicces, de mindenképpen egyedi és megismételhetetlen. Tegyünk most egy utazást a geek rendező első filmjének bugyraiba.

slither.2

Grant Grant (Michael Rooker) a dél-kaliforniai kisváros erdejében egy igen szokatlan dolgot talál: egy meteorit hullott alá az égből, és amint a férfi megérinti, különös változások történnek. Grant napról-napra veszíti el önmagát, és személyiségének helyébe egy idegen lép, aki egy sokkal agresszívabb lény, ráadásul Grant feleségével, Starlával (Elizabeth Banks) is durvábban bánik, mint azt az amúgy erőszakos férj tette korábban. Egy idő után már környezetének is feltűnnek a változások, de meztelen csigához hasonló lények támadása elvonja a helyi seriff, Bill Prady (Nathan Fillion) és a kisváros lakóinak figyelmét Grantről. Ezek az idegen lények ugyanis szó szerint mindent elpusztítanak maguk körül, olyanok, mint a sáskák, csak éppen ők befészkelik magukat az emberi testbe. De vajon fel lehet venni ellenük a harcot, ha semmi sem állhat az útjukba?

James Gunn első rendezése a Slither (amit amúgy maga is írt), ami egy gusztustalan horrorfilm és egy hasfogósan röhögős paródia keveréke. A történet legnagyobb erénye, hogy egy percig sem veszi komolyan magát, pontosan egyensúlyoz a horrorklisék elviselhetősége és kifigurázása között, miközben mesterien elkészített és gyomorforgatóan undorító lényeket mutat be. Azonban a filmen erősen érződik, hogy ez Gunn első rendezése, mert mind a vágások, mind a tempó sokszor megbicsaklik, és megtöri az amúgy egyenletesen emelkedő színvonalat.

slither.3

A megszokott horror stílus, mely szerint egy ideig nem látjuk az idegent, itt nem működik, ehelyett explicit látunk minden förtelmet, amik a nagy ellenségben, Grantban egyesülnek – szó szerinti és átvitt értelemben is. Az ijesztgetés talán legkomolyabb jelenete, mikor a fürdőkádban pihengető mit sem sejtő Kylie-t (Tania Saulnier) kipécézi magának egy csúszómászó, és a tini lány az életéért küzd minden lehetséges módszerrel és tárggyal, ami csak a kezébe kerül – és piros pont Gunnnak, mert az a jelenet erősen hajaz a Rémálom az Elm utcában klasszikus kádas jelenetére.

A filmben látható idegenek által megszállt emberek arcának elmaszkírozása igaz mestermunka, pláne mivel jelenetről-jelentre csúsztak szét ezek az emberek, így a mestereknek rengeteg dolguk volt. Különösképpen Grant arcán, akinek a maszk mögött látszódott Michael Rooker egyedi arcéle, ugyanakkor annyira idegen és undorító lett, hogy bukfencezett kettőt a gyomrom.

slither.4

A magyar alcímek közül talán még sosem festette le egy sem jobban, hogy mit is várhatunk a filmtől, és bár nem volt annyira ijesztő (bár Ixivel néztem meg, szóval lehet nélküle félelmetesebb lett volna), azért rendesen megdolgoztatta a gyomromat és a rekeszizmaimat.  James Gunn pimasz, friss és kissé beteg stílusa a mai napig érződik filmjein, és ez (is) teszi őt egyedi és nagyszerű rendezővé – gondoljatok csak a Superre.

slither.1

A Slitherhez bizony kell gyomor, méghozzá nagyon, de aki szeretne valami igazán egyedit és stílusosat nézi este, az mindenképpen szerezze be a filmet. Amúgy meg a film teljes sztoriját a seriff összefoglalja egyetlen mondatba, úgyhogy érdemes figyelni!

Szerző

Avatar
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

One thought on “Yondu és Malcolm Reynolds harca: Slither – Féltél már nevetve? (2006)”

Hozzászólások

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .