A múlt héten nagyon berágtam a sorozatra, mivel egy totál érdektelen karakter álművészi agóniájával rakták tele a negyven percet, mikor a Beth-t gyászoló szereplőkkel is lehetett volna foglalkozni. Nos, a mostani epizód ugyan kiköszörülte valamennyire csorbát, de azért az összeset nem sikerült neki.

walkingdead.s05.e10.1

Három hét telt el az atlantai események óta, a csapat pedig elgyötörten, fáradtan és éhezve-szomjazva rója az utakat gyalog, céljuk még mindig Washington. Hetek óta nem esett, így vizük szinte alig van és a környező erdőkben sem találnak mást, csak kiszáradt medret. Ráadásképpen az élelmük is teljesen elfogyott, és emiatt azt kell megenniük, amit találnak, még ha az a földből kiásott giliszta is – ami persze hasznos fehérjeforrás, de akkor is fúj. De mégsem a csapat fizikai, hanem a mentális állapota a legszörnyűbb, hiszen igen rövid idő alatt vesztették el Beth-t és Tyreese-t is.

Maggie teljesen elcsüggedt húga halála miatt, mivel már korábban azt hitte, hogy elvesztette őt, így a viszontlátás reménye hihetetlen erővel ruházta fel, ám a valóság pofán csapta Maggie-t, aki a Beth holttestét tartó Daryl láttán teljesen összeomlott, és szó szerint kezdi feladni és elengedni a létezés apró kapaszkodóit ebben a kaotikus világban. Sasha pont Maggie-vel ellentétesen viselkedik: a nő dühős és önpusztító, ami rá és a csoportra nézve is veszélyes – ez pedig majdnem tragédiával végződik.

walkingdead.s05.e10.2

Igen, ehhez hasonlót szerettem volna már a múlt héten is kapni, ahol azoknak a búcsúját és szenvedését láthatom, akik szerették Beth-t. Tetszett, hogy végre bemutatták Maggie szenvedését és fájdalmát, ám erre egy epizód igencsak kevés – szívesen megnéztem volna az elmúlt három hetet, ami minden bizonnyal kellő megalapozást nyújtott volna a mostani viszonylag gyorsabb lezáráshoz is. Félreértés ne essék, Maggie rendesen meggyászolta testvérét, ám ebben a világban nincs lehetősége a valódi és hosszú mérlegelésre és számvetésre, mert itt, ha egyetlen pillanatra is ellankad a figyelme, a halálát jelentheti.

Sasha dühével nem tudok mit kezdeni, és kissé karakteridegennek is gondolom – de úgy tűnik, a nő sem Michonne-nak, sem Fordnak nem hajlandó „szót fogadni”, így nem én vagyok az egyetlen, aki nem tud felette dűlőre jutni. És Daryl, drága Daryl – kedvenc íjászunkat alakító színész mindig úgy nyilatkozik karakteréről, hogy egy olyan férfi, akinek nagy szüksége lenne most egy ölelésre, én pedig lekaszaboltam volna vagy száz járkálót, csakhogy megölelhessem szegényt, mikor valóban szüksége van rá.

walkingdead.s05.e10.3

Az epizód végi fordulat – amit már korábban is megalapoztak a készítők – érdekes, de sok hasonlót láttunk már az utóbbi négy és fél évad alatt, és engem már zavar a folyamatos önismétlődés. A következő epizód előzetese – amit a jófej AMC minden rész végén lead – pedig pontosan ezt a folyamatos ismétlődést vetíti előre sajnos.

walkingdead.s05.e10.4

Nem mondom, hogy ez a szezon legjobb epizódja, de határozottan jobb, mint a múlt heti, de még mindig nem az a Walking Dead, amibe annak idején beleszerettem – az ötödik évad kezdeti epizódjait pedig meg sem közelíti.

Szerző

Avatar
Catleen
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..