Miután a Kuroshitsuji lezárása anno eléggé lehangolóra sikeredett – jogosan voltam elszontyolodva, hogy a legjobb rész nem kerül animésítésre. De tévedtem hála az égnek, ugyanis nem rég jött ki a Book of Circus tizenkét részes kis… – hát harmadik évadnak nem mondanám, inkább csak egy kiegészítő Arc-nak az első évad mellé.
Cselekményben, úgy ahogy van, az Indiai Arc-vége után veszi fel a fonalat (ahogy az a mangában is áll), szóval Cielnek és komornyikjának, Sebastiannak eltűnt gyerekek és egy rejtélyes cirkusz után kell nyomozniuk a királynő megbízottjaként. Nyomozásuk olyan jól sikerül, hogy be is kerülnek a cirkuszi tagok közé – ám nem csak őket érdekli ez a kicsit sem szokványos bagázs. Bizony, újra feltűnnek a Halálistenek William, Ronald és persze Grell személyében. Közben azért Ciel tragikus múltjába is kapunk betekintést, és a macskamániás komornyik ismét csak hozza a formáját – mert ő olyan pokolian jó.
Őszintén megvallva nagyon nehéz úgy írni egy animéről, hogy pont a főhősöket nem bírom, de messze kárpótol az, hogy egyrészről Agnit megtartották egy-két rész erejéig, másrészről meg, hogy az egész mangából talán a legkedvesebb karakterem, Joker is szerepet kapott. Igen, ebben a tizenkét részben most azért valamivel nagyobb hangsúlyt kaptak a mellékszereplők, az ő cselekedeteik és tragikus sorsuk, mint Cieléké. Két főbb cirkuszi karakter kiemelkedő még Joker mellett, Beast és Dagger; eleinte idegesítettek, de sorozat vége felé megmutatták a valódi arcukat, ahogyan a kettős életet folytató Doll is – csak akkor már túl késő volt nekik. És ha már Joker: ő tipikus példája annak, hogy a bohóc a mosolygó smink alatt is folyton sír, szorong és mindent elvisel, csak hogy azoknak, akik számítanak rá, jobb legyen.
A Kuroshitsujinál már jó ideje megszoktam, hogy nem egy pozitív hangvételű mű – a kisebb poénos megmozdulásokat leszámítva – de amit itt kaptam, már mangaként letaglóztak, most meg nem győztem cserélni a papírzsepit, főleg az utolsó három résznél. Betekintést nyerünk a tizenkilencedik századi Anglia mind felső, mind alvilágába, és hogy ezek néha mennyire összemosódnak! Perverzió, gyerekszolgaság, kísérletezések, csonkítás, nyomor, mindez tizenkét részbe sűrítve – körítve egy félszemű kiskamasszal és annak macskamániás inasával.
A Kuroshitsuji –Book of Circus nekem nem is Cielékről szólt. Jól nyomoztak, harcoltak, seggre estek és a lehető legmenőbben lezárták az ügyet, de mégsem ez volt ennek a kis kiegészítő sorozatnak az etalonja, hanem a cirkusz tagjai: megmutatták nekünk, hogy a rosszból is lehet még rosszabb helyzetbe kerülni, ám ha az a másik rossz legalább ad neked egy halvány reményt az életre, akkor bármi áron képes vagy érte küzdeni.
Szerző
