beastly1

Egy klasszikus mese zseniális adaptációjának középszerű filmverziója.

 

Kyle Kingson (Alex Pettyfer) a gimnázium királya, aki bár népszerű, valójában egy szemétláda, aki nem rejti véka alá, hogy a legfontosabb dolognak azt tartja, hogy valaki szép legyen, és ezért előszeretettel döngöl földbe mindenkit, aki nem felel meg az esztétikai elvárásainak. Persze, erről nem csak ő tehet: egyszerűen csak ez az a viselkedésforma, amit felszínes hírolvasó apjától (Peter Krause) lát, akit annyira lefoglal a munkája, hogy évek óta képtelen normális módon kommunikálni fiával. Ám Kyle egy nap túl messzire megy, mikor megpróbálja megalázni egy osztálytársát, Kendrát (Mary-Kate Olsen). A lány ugyanis boszorkány, és büntetésként átkot szór a fiúra: teljesen elcsúfítja, és egy évet ad neki arra, hogy találjon valakit, akit őszintén tud szeretni, és aki őt is őszintén szereti, ezt pedig egy csókkal be is bizonyítja – ha ez nem sikerül, akkor Kyle örökre ilyen marad. Apja, aki szégyelli hirtelen embertelen külsejű fiát, elrejti őt egy házba, messze a kíváncsi szemek elől, ahol egyetlen társasága a házvezetőnő Zola (LisaGay Hamilton), és vak házitanítója, Will (Neil Patrick Harris). Magányában és elkeseredettségében Kyle depresszióba zuhan, és mindössze az okoz neki némi örömet, ha az interneten keresztül figyelheti egy volt osztálytársa, az ösztöndíjas Lindy (Vanessa Hudgens) életét.

beastly3

A film Alex Flinn Beastly – A szörnyszívű című, a Szépség és a szörnyeteg klasszikus sztoriját modern környezetbe helyező könyvének adaptációja – méghozzá igencsak elszomorító adaptációja. A könyvet mindig is imádtam – az a fajta regény számomra, amit képes vagyok egy ültő helyemben végigolvasni, mivel annyira beszippant a világa. A moziból viszont, sajnos, a történet legerősebb, leggyönyörűbb motívumát sikerült kiszedni.

A könyv első fele ugyanis másról sem szól, mint arról, hogyan is talál rá Kyle önmagára – Lindy már megjelenik az elején, de teljesen marginalizálva. Kyle nincs belezúgva az első pillanattól kezdve, nem úgy, mint a filmben. Nem, a könyves Kyle először is beletörődik a helyzetébe, megpróbálja kihozni belőle a legtöbbet, új hobbikat talál magának, kiteljesedik, túljut azon az árnyék-emberen, aki átka előtt volt. És ezután, csakis ezután válik azzá az emberré, aki képes már nőként, emberként értékelni Lindyt. Példáként vessünk csak egy pillantást a történet egyik fontos motívumára, az üvegházra: a könyves Kyle először megépíti magának a melegházat, ahol a rózsák közt menedéket talál magának, miközben a filmes Kyle csakis azért építi meg az üvegházat, hogy Lindynek imponáljon. És ennek a nőtől független jellemfejlődésnek a hiánya az, ami annyira fájt a filmben.

Beastly

Ez amúgy azért is probléma, mert Kyle jellemfejlődését is aláássa: a könyv elején még nincs olyan helyzetben, hogy a külsőségek mögé lásson, ezért gyakorlatilag Lindyn is keresztülnéz, miközben a filmben már a sztori legelején egyértelmű, hogy bejön neki a lány, mikor ezen a ponton még nem lenne szabad, hogy ilyen jellegű, tiszta érzelmekre képes legyen. De gondolom, kellett ez a „minden a csaj körül forog”-nézőpont, hogy a sztori jobban eladható legyen. Amúgy a filmmel ilyen szempontból az is baj, hogy mindent szépíteni akar: a könyv külön kiemeli, hogy Lindy belül szebb, mint kívül, és Kendrának és igencsak csúnyácskának kéne lennie ahhoz, hogy megfelelő célpont legyen Kyle számára – ehhez képest azonban Vanessa Hudgens, mint tudjuk, nem kicsit csinos, Mary-Kate Olsen Kendrája pedig egyedül stílussal rendelkezik, de az sem ronda, csak éppen szokatlan, így a kontraszt a belső és a külső szépség közt rögtön elveszik.

Azt viszont szeretném megjegyezni, hogy a filmnek gyönyörűen sikerült bemutatni Kyle és apjának kapcsolatát, ezen belül is főleg azt, ahogy Kyle másképpen viselkedik az osztálytársai és az apja előtt. Kyle rettenetesen vágyik arra, hogy az apja észrevegye, hogy vele is foglalkozzon, és éppen ezért felveszi azt a viselkedésformát, amit tőle lát – egészen addig, amíg az átok rá nem ébreszti a férfi felszínességére. Ezen felül még vannak egészen erős és jó jelenetek is a filmben, amik nagy részét amúgy Neil Patrick Harris szolgáltatja, aki kifejezetten vibrálón játssza a szarkasztikus Will szerepét, a film legemlékezetesebb karakterévé téve a vak tanárt.

Beastly

A történet-szinten viszont még vannak problémáim, főleg a befejezéssel: a könyvben van egy egészen erős, katartikus tetőpont, míg a filmben… Nos, ott nincs. A film egyszer csak véget ér, mindenféle tetőpont nélkül, pedig az alapanyagban meglett volna a lehetőség, hogy emlékezetes, drámai vége legyen a mozinak. De legalább a kreditek vizuális megoldása szép.

Összességében a Beastly, ha önmagában nézzük, a könyv ismerete nélkül, akkor egy egészen szórakoztató romantikus dráma némi fantasy-mellékízzel, érdekes lelki utazással és egy cseppnyi humorral, ha viszont összehasonlítjuk az alapművel, akkor csúfosan alulmarad.

Szerző

Avatar
Alapító és főszerkesztő-helyettes

A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Hozzászólások

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .