Kódjátszma (2014)

THE IMITATION GAME

Sokáig úgy gondoltam, hogy nem vagyok lelkileg felkészülve arra a megpróbáltatásra, ami elé a Kódjátszma állít, mert tudtam, hogy miről szól, és az csak rátett egy lapáttal, hogy igaz történeten alapul. Így hát hosszú ideig halasztgattam, hogy megnézzem ezt a filmet, és milyen rosszul tettem! Én ugyan nem hypeolom túl az Oscar-díjas vagy esélyes alkotásokat, mert attól még lehet rossz, de azt kell, hogy mondjam, ez a mozi joggal foglal helyet a jelöltek listáján.

kódjátszma_pic2

Röviddel a második világháború kitörése után járunk, amikor már az angol területek sincsenek biztonságban a náci hadsereg fenyegetésétől. Egymás után küldik el a harcképes hazafiakat a frontra, ám nem csak testi, hanem tudományos segítségre is szüksége van Őfelségének a németek legyőzéséhez. Az ellenfél ugyanis egy olyan feltörhetetlen kódoló géppel, az Enigmával titkosítja az üzeneteit, ami az összes hadban álló ország számára komoly fejtörést okoz. Alastair Denniston parancsnok (Charles Dance), Churchill közvetlen beosztottja összegyűjt egy hatfős kódfejtő csapatot, aminek a fiatal matematikus, Alan Turing (Benedict Cumberbatch) és Joan Clarke (Keira Knightley), a cambridge-i egyetem egykori hallgatója is tagja. A kiválasztottak a Bletchley parki rádiógyárba utaznak, és eleinte nem szívesen dolgoznak együtt, ráadásul sokáig a hihetetlen mennyiségű befektetett pénz ellenére is eredménytelen a munkájuk. Ennek következtében a parancsnok türelmetlen lesz, és ultimátumot ad: vagy feltörik egy hónapon belül az Enigmát, vagy nemcsak hogy repülnek Bletchleyből, de akár még kivégzés is várhat rájuk. Turingnak már a kezdetektől fogva volt egy elképzelése, miszerint egy masinát csak egy másik masina törhet fel, így el is kezd dolgozni egy gépen, aminek sikerességében eleinte senki nem hisz. Ám ahogy telik az idő és egyre kevesebb választás marad, a csapat úgy kezd el egyre jobban bízni Turingban.

THE IMITATION GAME

Az én leírásomból nem pont ez jön le, de a Kódjátszma nagyrészt azért egy életrajzi film. A mellékszereplők sem elhanyagolhatók, főleg Joan Clarke és Hugh Alexander (Matthew Goode): az előbbi azért, mert egy olyan korban nyújtott kiemelkedő szellemi teljesítményt, amiben egy nőtől mindez elképzelhetetlen volt, az utóbbi pedig azért, mert ő az Enigma mellett Turing „fő ellenfele”. A karaktereket játszó színészekkel is meg voltam elégedve: Keira Knightleyt valóban sokan divatból utálják, pedig nagyon tehetséges – mondjuk én azért az itteni játékáért nem jelöltem volna Oscarra, de tény, hogy jó volt. Matthew Goode tökéletesen el tudta hitetni velünk, hogy Hugh Alexanderrel eleinte nem feltétlenül kell szimpatizálnunk, viszont ahogy haladt előre a cselekmény, úgy sikerült megszerettetnie velünk a sakkbajnokot.

kódjátszma_pic4

Ha már szóba jött a mozi életrajzi jellege, szeretnék ezzel kapcsolatban felhozni egy aprócska problémát. A történet alapvetően három síkra oszlik: a régmúltra, ami Turing gyerekkorát mutatja be, a múltra, ami alatt a világháború zajlik, és a jelenre, ami ez esetben 1951, vagyis az az év, amikor Turingot letartóztatták. A baj ott kezdődik, hogy a film folyamatosan ugrál e három idősík között, ami először feliratokkal jelezve van, később viszont ezeket szépen elhagyják. Számomra nem vált emiatt követhetetlenné a cselekmény, sőt, azért látszott, hogy igyekeztek a készítők nem összekuszálni az eseményeket. Ugyan a gyermekkori flashbackek időpontja ugye egyértelműen behatárolhatók, viszont elképzelhető, hogy a háború és a kihallgatás közti ugrálások néhány néző számára kizökkentő lehet.

_TIG2664.NEF

Végül essék szó arról, amire valószínűleg mindenki kíváncsi, mégpedig kedvenc kimondhatatlan nevű színészünk játékáról. Benedict Cumberbatch a Kódjátszmával nálam szintet lépett, immáron a „lehetetlen”-kategóriába esik a pasas. Zseniális, fantasztikus, briliáns, tökéletes, mesteri, mennyei – soroljam még? Igen, megint egy zsenit játszik, ám Alan Turing szerepe sokkal nagyobb kihívás, mint Sherlock Holmesé (ezzel nem a híres detektív karakterét akarom minősíteni), de megcsinálja. Hibátlanul. A viccesebb és a drámaibb jelenetekben egyaránt rendkívül hiteles, a sztori végére a fizikailag és lelkileg is leépült, meggyötört tudóst pedig olyan gyönyörűen át tudja adni, hogy össze-vissza facsarodott tőle a szívem – egyszerűen nincs olyan momentuma, amiről azt lehetne mondani, hogy nem volt jó. Innentől kezdve részemről teljesen mindegy, hogy megkapja-e ma este az aranyszobrocskát vagy sem, mert Cumberbatch a Kódjátszmában élete eddigi legjobbját hozta. Tudnám még ragozni, de azt hiszem, ennyi ömlengés elég volt.

kódjátszma_pic6

Egy szó mint száz – aki eddig nem volt biztos abban, hogy meg akarja-e nézni a Kódjátszmát, annak üzenem, hogy sipirc a moziba, amíg még műsoron van, mert garantálom, hogy nem fog csalódni. A zsebkendőt azért ne tessék otthon felejteni.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..