A kilencvenes évek jócskán ontotta magából a hitványabbnál hitványabb tévésorozatokat, amik bár egy kellően erős alapból építkeztek (a Conan esetében például könyvekből), mégis a megvalósításuk a zs-kategóriába süllyesztette őket, hogy utána már csak az elvetemült rajongók vagy a kritikusok legyenek képesek megnézni ezeket az alkotásokat.

conan.s01.1

Conannek (Ralf Moeller) és társainak egy különleges segítséggel sikerül megszökniük a gonosz börtönéből, azonban mindennek ára van, így a megmenekülésüknek is. Feladatuk, hogy a helyieket védelmezzék egy közelben óláálkodó szörnytől, aki a falusiak megélhetését tönkreteszi, őket pedig megöli. De több sem kell a kalandoroknak, Conan és barátai, szembeszállnak a szörnyeteggel, akit véres harcok árán sikerül is leverniük. A kalandjuk pedig itt veszi kezdetét, hiszen ettől fogva a csapat faluról falura járva segít a szegényeknek és elesetteknek, miközben egyre közelebb kerülnek minden gonoszság forrásához, ahhoz a férfihoz, aki elrabolta és azóta is fogolyként őrzi Conan kedvesét. De vajon az izomerőnek, a törpének, a némának, a barbárnak és az amazonnak sikerül-e véghezvinnie ezt a lehetetlen feladatot?

conan.s01.4

Óhatatlanul is össze kell hasonlítani a Conan, a kalandor sorozatot az előtte bemutatásra került Conan, a barbárral és a Conan, a pusztítóval (na, meg a Vörös Szonjával), bár ugyanabban a világban játszódnak, a színészek mindegyik produkcióban hasonló kevés kvalitással rendelkeznek, és kvázi az események hasonlóak, van, amit mégsem sikerült a sorozatnak átemelnie a filmekből. Ugyanis a hangulat tette egyedülállóvá a Conan mozikat, amik persze szintén hiperprimitív történeten alapultak, mégis a baljós, sötét és barbár világ olyan stílusosan került ábrázolásra, amibe sok rajongó belezúgott.

conan.s01.3

Ami pedig az epizodikus történeteket illeti, nos, szörnyen gagyik: mindig akad egy település, akit meg kell védeni, véres és gigászi csatában, ahol az olajozott testek egymásnak feszülve, csökkentett délutáni matinés vérmennyiséggel és halállal győzelemre jut a jó, vagyis Conan, aki minden ilyen eset után olyan bután néz, hogy szinte meggörbíti maga körül a teret. De társait sem kell félteni, a skinheadre erősen hajazó, ám inkább puncknak tekinthető néma srác már jelbeszéddel kommunikál az egyébként tényleg vicces törpével, aki talán az egyetlen értelmes arc a sztoriban – nem véletlen, hogy az őt alakító Danny Woodburn vitte egyedül valamire a színész szakmában, bár ő már a sorozat készítése előtt is igen produktív alkotónak bizonyult.

Talán az egyik legnagyobb probléma a sorozattal, hogy míg a filmekben valamelyest (persze sok sarkítással és ellentmondással) meg lehetett magyarázni, hogy miért mászkál minden ember szinte félpucéran. A sorozatban már halálidegesítően oldották meg azt, hogy a férfiak szinte egy ágyékkötőben, ám tökéletesen olajozott izmokkal futkorásznak (persze azért nem szomorkodtam), illetve a nőkön miért volt annyi ruha, mintha egy anyaghiánnyal küzdő fehérneműgyárból léptek volna ki – bár teszem hozzá az idomok itt is a helyükön voltak.

conan.s01.2

Ami Arnold Schwarzeneggerből sztárt csinált, az a sorozat főszereplőjét, Ralf Moellert a mélybe taszította. A Conan, a kalandor gyenge sorozat, harmat gyenge, mégis hozzátartozik a tévés kultúrához, hiszen megmutatta, hogy milyen útvonalon nem szabad haladnia az alkotóknak.

Szerző

Avatar
Catleen
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

One thought on “Conan, a kalandor (1997), 1. évad”

Hozzászólások

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .