Van valami idebenn – A dolog (1982)

Manapság hajlamosak elfelejteni a filmkészítők, hogy egy valamire való horrort nemcsak a látvány vagy a véres jelenetek tesznek durvává és ijesztővé, hanem a feszült tempó, a bizonytalanság és a remek kamerakezelés. Bár John Carpenter filmes pályafutását majdnem kinyírta A dolog (leánykori nevén Valami), mégis akad benne valami, ami mára klasszikussá tette ezt a mozit.

adolog.1982.2

Az antarktiszi amerikai kutatóállomás lakói a sarki télre készülődnek, mikor is el lesznek vágva a külvilágtól hosszú időre. Ám nem várt látogatók érkeznek, a norvég kutatóállomás két tagja egy kutyát üldözve botlik bele amerikai társaiba, és egy szerencsétlen baleset folytán mindkét jövevény meghal, és csak a kutya marad életben. Az amerikaiak befogadják a kutyát, ám nem tudják, hogy ezzel micsoda veszélyt hoztak saját fejükre.

Mivel a rádiós kommunikáció már nem él, az amerikaiak felkeresik norvég társaikat, ahol egy leamortizált épületet, szokatlan dokumentumokat és egy összeégett holttestet visznek vissza saját bázisukra. Eközben a norvégok kutyája átalakul, és megöli a többi kutyát – ez az a pillanat, mikor a telep lakói rádöbbennek, hogy ez a lény több annál, mint aminek mutatja magát, és a félelem, hogy bárkinek az alakját képes felöltenie, paranoiát és bizalmatlanságot szül az emberek között. És míg mindenki a másikra fogja fegyverét, addig a létforma igyekszik sűrűn lakott területek felé jutni – de vajon meg lehet állítani azt az ellenséget, ami pont olyan, mint bárki más?

adolog.1982.1

A nyolcvanas években forgatott A dolog simán megállja a helyét a huszonegyedik században is, hiszen olyan egyszerű alapra épít, mint az emberi bizalmatlanság és az arctalan idegen. Hosszú ideig nem is látjuk magát az ellenséget, és csak gyűlik a szereplőkben – na, meg a nézőkben – a feszültség, hogy valami nincs itt rendben, de mikor elérkezik a megvilágosodás pillanata már késő. Carpenter zseniális módon szőtte bele korának szokásos idegen szálát a nyomasztó, emberi bizalmatlanságról szóló történetbe. Persze mondhatnánk, hogy könnyű dolga volt, hiszen ezt megelőzte egy filmadaptáció, és egy novella is, ám az azóta eltelt évtizedek, meg egy újabb, nem túl sikeres remake bebizonyították, hogy Carpenternek ez a sokat vitatott munkája kiállta az idők próbáját.

adolog.1982.3

Kurt Russelt, mint kőkemény akciósztárt vagy vígjátékszínészt szoktunk meg, ám A dologban ezeknek az ellenkezőjét alakítja, méghozzá kifogástalan teljesítménnyel. MacReady nem a kutatócsoport tagja, hanem pilóta, ezáltal viszont pont másképp vág az esze a többiekhez képest, így az ő egyszerű, ám mégis nagyszerű logikája az, ami esélyt kínálhat a túlélésre és a lény elpusztítására, ám a film végéig abban sem lehetünk biztosak, hogy nem pont benne van-e a dolog – ez a bizonytalanság pedig a kedvencem ebben a történetben.

A rendező ügyesen vegyíti a szűk kutatóállomás tereit a tágas és végeláthatatlan hómezővel, és olykor nehéz eldönteni melyik a nyomasztóbb. Ezt erősíti Ennio Morricone vérfagyasztó és zseniális zenéje, ami pont annyira vészjósló, mint maga az ismeretlen.

adolog.1982.4

A dolog egy méltatlanul mellőzött és kevésre tartott thriller, pedig azon kívül, hogy a filmben látott technikát erősen túlhaladta a mai kor, valójában igen élvezhető és sokatmondó alkotás az ismeretlentől való félelmünkről, és a paranoia elburjánzásáról.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

1 hozzászólás

  1. Visszajelzés:Minek is nevezzelek? – A dolog (2011) | Watchaholics

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.