Chibi-Usa felbukkanása igencsak megpörgette az eseményeket a harcosok körül, habár ők még ezt lassan fogják csak fel. Viszont mi ennek köszönhetően még várhatunk jó néhány izgalmas epizódot ennek szentelve.
Miután az előző epizódban Reit elrabolták a Fekete Hold tagjai, a lányok nem csak hiányosak, de állandó készültségben is vannak. Mindez persze nem egyszerű, hiszen Chibi-Usára is figyelniük kell, akiről még mindig nem derült ki, hogy valójában kicsoda – csupán annyi, hogy többet tud, mint amennyit elárul. De ha mindez nem lenne elég, a Fekete Hold újabb támadásra indul, ezúttal Ami a célpont. Békés kis sakkpartinak indul a dolog, viszont sajnálatos módon ezek a gonoszok sem tudják elfogadni a vereséget, így aztán – minden meglepetés nélkül – eléggé eldurvul a helyzet.
Persze miközben a rosszfiúk ilyen szépen kezdik leépíteni a csapatot, lassan az ő bagázsuk is kibontakozik, így mi is megismerhetünk közülük egyre többet. Azt meg kell hagyni, hogy jóval okosabbak Metaliánál, akinek az egyetlen pozitív tulajdonsága az ereje volt. A harcosoknak csapatban van igazán nagy ereje, így ha leépítik egyenként, akkor végül tehetetlenek lesznek. Én azonban még nem bíznám el magam a helyükben, mert Usagiék szeretik egymást, és várhatóan nem sokáig hagyják magukat terrorizálni.
Chibi-Usa egyelőre inkább a hétköznapokban borzolja a kedélyeket állandó veszekedéseivel, durcáskodásaival, és Usagi sem segít túl sokat a türelmetlenségével a változásban. Egyelőre leginkább Luna és Mamoru bizonyul megfelelő társaságnak a kislány mellé, akik nem csak felelősen gondolkoznak, de meg vannak áldva kellő türelemmel is, hogy egy kislány bizalmába férkőzzenek – milyen pöttöm lány, és mekkora galibákat tud okozni. Ráadásul a jelek szerint a Fekete Hold is rá pályázik, csak az a remek kérdés, hogy vajon miért? Ezt egyelőre nem akarják elárulni nekünk, de az a sanda gyanúm, hogy hamarosan megtudjuk.
Határozottan jobb a karakterábrázolás mint korábban. Nem szerettem a régi sorozatban, hogy Chibi-Usa mindössze elkényeztetettnek tűnt – és cseppet sem ijedtnek – míg Usagi egy házsártos idiótának, aki egy általános iskolásra féltékenykedik. Most azonban tisztán látszik, hogy a kis pöttöm nagyon elveszett az új helyen, és fogalma sincs, kiben bízhatna. Viszont túl soknak bizonyul a szereplő a készítők számára, mert a többi lány mintha nem is venne tudomást többnyire Chibi-Usáról. Persze a fontos pillanatokban ők is hozzászólnak a dolgokhoz, de valójában mintha nem tudnának hová rakni ennyi szereplőt. No de kérem! Ezt így nem lehet!
A harc izgalmas volt, fordulatos és Mamoruért meg kell veszni, amikor gyereket nevel, de kérem szépen a rajzoló és író bácsikat-néniket, hogy tanuljanak meg több karaktert használni, mert ez így rettentő igénytelen. A szép rajzolás nem minden!
Szerző
