Sajnos eljutottam arra a szintre ennél a sorozatnál, amikor a történet és a karakterek annyira érdektelenné váltak számomra, hogy az új epizód megtekintése után alig van elég véleményem ahhoz, hogy megírjam ezt a cikket.
Mary egyik kémjét megölik a La Hevre-i kikötőben, és elveszik tőle a királynő Skóciába küldött leveleit. Az udvarban Mary és Condé titokban találkozgat, amivel azonban felhívják magukra Catherine figyelmét. Condé tovább szervezi az Elizabeth-tel való házasságát, ám leginkább időhúzásra hajt – viszont a levelek elvesztése, és az, hogy az angol királynő ragaszkodik a személyes találkozáshoz, arra kényszeríti a herceget, hogy színt valljon Marynek. Bash elhagyja az udvart, és kivizsgálja egy korrupt tisztviselő ügyét, akit sikerül magára haragítania. Claud tovább fűzi Narcisse-t, aki viszont inkább Catherine-hez közeledne. Leith és Greer kapcsolata virágzik, azonban a férfi ragaszkodna hozzá, hogy tegyék hivatalossá – vagyis arra próbálja rávenni a lányt, hogy érvényteleníttesse házasságát Castleroyjal.
A problémák sora már rögtön az első jelenettel kezdődik, aminek láttán csak az jutott eszembe, ha Mary minden kémje ilyen amatőr, akkor szegény csaj nagy bajban van. Az epizódban van egy sor, miszerint a gyakorlott szem észreveszi a királyi ügynököket – kérem szépem, ide nem kellett semmilyen gyakorlott szem. A pasi olyan hülye-gyanúsan viselkedett – két kérdés után tört rántott, mikor egy normálisabb fazon készen állt volna egy fedősztorival –, hogy nem csoda, hogy arccal a hóba nyomva végezte (khm… fel tudnék sorolni pár kémet, akiktől tanulhatott volna).
A pár epizód óta tartó erkölcsi fertő továbbra is él és virul, bár mostanra azért a legtöbb hűtlenség napvilágra került – de ez nem jelenti azt, hogy meg tudom a karaktereknek bocsátani azt, amit tesznek. Mind Mary, mind Greer mindenféle lelkiismeret-furdalás nélkül csalja az urát, miután az egyik engedélyt adott rá (nem mintha zavarta volna az illetőt, ha nem lett volna engedély), a másik meg úgyis börtönben van (ergo, az írók szerint olyan, mintha már nem is létezne, és meg lehetne róla feledkezni). Az egyetlen a hűtlenkedők bagázsból, akivel kicsit együtt tudok most érezni, az Kenna, mert ő legalább tényleg megbánta, amit tett, és próbálta rendbe hozni a dolgot.
A történet főszálának – Elizabeth tervei, visszatérés Skóciába – narrációja csapongó, inkonzisztens, bár azért voltak jobb pillanatai. Ezek közé sorolom például azt, hogy Catherine Claud testőrévé nevezi ki Leith-t, ami már kezdetben is elég komikus, és van is benne elég szép potenciál, csak attól tartok, hogy az egyéb események fényében, ami a héten történt, ez a szál el fog sorvadni. Leith-nek viszont volt még egy szép kis lépése – mármint történetvezetési szempontból, ugyanis nem kevés galibát okozhat majd a jövőben.
De ami a legjobban fájt az egész epizódban, hogy már megint kavarják, hogy hányadán is állnak a természetfölöttivel. Eddig egészen jól működött, hogy amit természetfölöttinek hittünk, arról a végén kiderült, hogy van rá nagyon is logikus magyarázat (Catherine látomásait is méreg okozta például, nem férje és gyerekei szellemei jártak vissza hozzá), most viszont, úgy tűnik, ezt a hozzáállást egy az egyben kidobták az ablakon. Ráadásul az egész természetfölötti szálat hirtelen, minden féle normális felvezetés nélkül hozták be – és, hogy még rosszabb legyen az egész, ez a szál valami olyat hoz magával, amiről nem akarom elhinni, hogy az évad közepén, mindenféle fontos ponttól távol dobták be.
Anno jól indult ez a sorozat – még mikor csak tizenkét részre terveztek az alkotók. Aztán volt egy mélypontja, de abból kikecmergett, és az első szezon második fele így egészen jól sikerült. A második évad eleje még csak-csak kapaszkodott az első minőségébe, aztán valami történt, és azóta minden csak esik szét. Én pedig kezdem elveszíteni a türelmemet.
Szerző
Nekem pont a második évad első fele nem tetszett annyira, rengeteg volt a politika, a katolikus-protestáns kérdés. Viszont azt vettem észre, hogy az első évadban Mash szurkoló voltam, viszont most az egyik kedvenc karakterem mégis Francis lett. Átérzem azt, amit át kell élnie, Maryt pedig le kéne ütni, amiért egy sajnálommal elintézte azt, hogy elhagyta a férjét. Most nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy a betegségből mit hoznak ki, alapvetően nekem egyre jobban tetszenek a részek, kivéve a természetfeletti cucc, mert azzal nem tudok mit kezdeni.
Tény, elég zavaros volt, ahogy rendezték az évad első felének eseményeit, de ott legalább volt egy tényleges ellenség, aki ellen lehetett dolgozni, most viszont gyakorlatig mindenki mindenki ellen van.
Mary útközben valahol elhagyta a gerincét, és ez nekem is csípi a szememet.
A betegség végkimeneteleként egy dolgot látok csupán: halált, méghozzá elég gyorsan. Ami azért is lep meg annyira, mert nem hittem volna, hogy így, a szezon közepén írják ki Francist, ráadásul úgy, hogy a halála biztos, hatalmas bűntudatot hagy majd Maryben. Abban pedig nem vagyok biztos, hogy a sorozat képes lesz-e túlélni Francis halálát, mert nem csak egyszerűen egy szereplő elvesztéséről lesz szó, hanem arról, hogy Maryt át kell majd helyezni Skóciába, tehát vagy kettévágják a történetvezetést, vagy egy az egyben megfeledkeznek a francia udvarról.
Nekem sem tetszik, amit vele művelnek, főleg azért, mert már a kezdetektől fogva képtelenek eldönteni, hogy akkor most mit is akarnak vele.