Ejnye, Rozsomák, ejnye! – Vasököl (2011)

Mint sci-fis, egy robotokkal beharangozott filmet nekem azonnal látnom kell, ám hiába, mert a Vasökölben ugyan fém csikordul, és olaj áztatja a ringet, valójában ez egy családi matinéfilm, ám sajnos annak is gyenge. Pedig Hugh Jackmantől többet vártam volna.

vasokol.1

A jövő bunyóit már nem emberek, hanem robotok vívják, szinte sosem látott, vérre, vagyis olajra menő küzdelemben, ahol a tét sokkal nagyobb, mint korábban. Charlie Kenton (Hugh Jackman) nem tudott elszakadni bunyós múltjától, így igazodván a modern világ új szabályaihoz, maga is robotokat vet be a küzdelemben. Ám Charlie nem jó abba, amit csinál, így úszik az adósságban, „tanítványait” pedig rendre elverik.

Charlie életét fenekestül felforgatja fia, Max (Dakota Goyo) érkezése, akit a férfi a háta közepére sem kíván, és gyakorlatilag mindent megtesz, hogy a félárva srácot lekoptassa magáról. De az alma nem esett messze a fájától és egy szokatlanul esős estén Max olyan dologra bukkan, ami minden képzeletét felülmúlja. Atom, a robot ugyan régi, koszos, és nagyon nem tűnik jónak, ám Charlie kiképzésének köszönhetően egyre jobbá válik, és rendre nyeri a küzdelmeket. De vajon egy acélszív elegendő, hogy két embert összehozzon?

vasokol.3

Bár baromi erősen kezd a film, amint elmúlik az apró hadakozás apa és fia közt, a történet egy lapos klisé halommá változik, amiben néhol felbukkan egy kék szemű fémmonstrum. Ezzel a film egyetlen és valóban stílusos aprósága szűnik meg, mert amit a két szereplő levág az elején, azon potyogtak a könnyeim a nevetéstől – utóbbira az is ráerősített, hogy tisztában vagyok a főszereplő családi hátterével.

Hugh Jackman nem sok színészi játékot tett hozzá a történethez, azon kívül, hogy az elején egy bunkó, aztán egy normális apukává szelídül – vagyis Jackmannek nem kellett szinte semmit sem színészkedni, hiszen ő alapból egy jó apuka. Dakota Goyo korrektül hozza a kissé pimasz és naiv srácot, és kellően lehajlik a szája széle, mikor édesanyját hozzák előtte szóba. A kötelező jócsaj – most komolyan, miért kellett? – Bailey Tallet (Evangeline Lilly) azon túl, hogy megpendíti Charlie múltbéli életének történetét, valójában nem tesz hozzá semmit sem a történethez, kvázi bio díszletként funkcionál.

vasokol.4

Az egyetlen, akiben a leghosszabb ideig láttam potenciált, az maga Atom. Kicsit Ötös robot feelinggel megáldva, ám ezek a sztorik nálam mindig bejönnek. Csakhogy az alkotók a film felére el is felejtették, hogy próbáltak valamilyen szintű mesterséges intelligenciát belegyömöszölni ebbe a bokszoló kis fémdarabba, így pedig az én hitem is elveszett benne. De csak hogy valami jót is mondjak, a bokszoló robotok küzdelmei remekül néznek ki – kedvem szottyant volna még egy kis extrához, ahol nem történik más, csak ezek a fémkasznik püfölik egymást.

REAL STEEL

Sajnos a Vasököl bár robotos filmnek hirdeti magát, valójában egy gyenge családi dráma, ami nem képes újat felmutatni a műfajban. Talán ha nem mentek volna rá a promóció során a robotokra, akkor nem csalódtam volna ekkorát – ha az a volna ott nem volna.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.