Amennyire is érzelemdúsak voltak az epizódok, mióta a sorozat visszatért a szünetről, azért lehetett érezni, hogy mindez csak valami nagyobb felvezetése, ami egyszer durván be fog robbanni. Na, most berobbant.
Bobbi visszatér a bázisra, ám nem sejti, hogy Coulson és May már gyanítja, hogy Mack mesterkedik valamiben, és arra készülnek, hogy kérdőre vonják a férfit. Ez azonban nem éppen úgy sikerül, ahogy tervezték, így végül konfrontációra kerül sor Coulson emberei, és az őket megrohamozó Gonzalez ügynökei közt. Ez idő alatt Skye próbál berendezkedni az erdei kunyhóban, azonban este váratlan látogatója akad: Gordon, aki arról próbálja meggyőzni a lányt, hogy képessége nem feltétlenül átok, valamint ajánlatot tesz neki, hogy ha segítségre van szüksége, hozzá fordulhat. A jelenben játszódó jeleneteket mindeközben flashbackek szakítják meg, amikből megtudhatjuk, mi is történt Gonzalez hajóján aznap, mikor a S.H.I.E.L.D. elbukott.
A héten igencsak érdekes esettel nézünk szembe, hiszen az epizód cselekménye egyszerre nagyon koncentrált és nagyon szerteágazó. A központban a Gonzalez képviselte „valódi” S.H.I.E.L.D., valamint ennek céljai állnak: először is – a múltban – visszaszorítani a HYDRA-t, megszerezni Fury Szerszámosdobozát (ezzel egy időben kiragadni Coulson kezéből az irányítást), majd végezetül eljutni Skye-hoz. Ezekhez a szép ívekhez azonban egészen aprócska, viszont remekül eltalált karakter-interakciók, amik egyedi ízt kölcsönöznek az epizódnak.
Nagy vonalakban a véleményem nem változott a Gonzalez vezette S.H.I.E.L.D.-ről a múlt hét óta, nem számít, hogy láthattuk, amint ez a kis csapatnyi ember visszafoglalta azt az óceánjárót a HYDRA-tól. Én elhiszem, hogy Gonzalez jót akar, csak ezt éppen rossz eszközökkel próbálja elérni. Szinte már rögeszméje a szervezet helyes irányítása, és pont ezért hajlamos rossz döntésekre – kezdjük ezt talán ott, amit Coulson is megjegyzett: miért kellett lerohanni a Játszóteret, miért nem lehetett volna szépen, nyugodtan, egy pohár ital mellett megbeszélni a dolgokat, és kompromisszumra jutni?
Az viszont tény, hogy a S.H.I.E.L.D. bukását bemutató jelenetek jól sikerültek – nem azt mondom, nem ezek voltak a kedvenceim, főleg azért, mert leginkább lövöldözős-öldöklős szcénákból álltak, de azért én is tudtam értékelni a remekül megkoreografált harcokat. És bár a vonakodást – most akkor átvegyük a hatalmat a hajó felett, vagy inkább süllyesszük el, és haljunk vele? – a végén már kicsit túlzásnak éreztem. Hartley-t azonban jó volt újra látni, azért pedig külön jár a piros pont, hogy emlékeztek az ügynöknő azon jellemvonására, hogy szívesen használ kést pisztoly helyett. Valamint itt is bejött az, amit már említettem: az apró interakciók, legyen szó Bobbi kulcstartójáról, vagy Mack önzetlenségéről. Valamint egy újabb kérdés is felmerült Gonzalezzel kapcsolatban: vajon mit rejteget a hajóján?
Bár a Játszótér ostromának estében is ilyen akciódús jelenetről beszélhetünk, az mégis jobban tetszett, mert ott nem csak a nyers erőről, és arról volt szó, ki tud gyorsabban lőni, hanem előtérbe került az észjáték is. Megint előkerültek a nagyon szép kis karakter-nüanszok, amik által még olyanok is szereztek nálam egy-két jó pontot, akik amúgy mostanában a bögyömben voltak egy kicsit. A „csata” egész menete gyönyörűen volt megírva, kezdve attól, hogy Coulson kérdőre vonta Macket, egészen a nagy fináléig, amit még megelőzött egy csodásan meg Coulson-Gonzales–párbeszéd, amiből megint csak kitűnt, hogy Gonzales mennyire szemellenzősen és bulldog-módon kezeli a helyzetet.
A rengeteg akció közepette Skye szála – legalábbis az elején – szinte a nyugalom szigeteként működött, akkor is, ha még így is sikerült belecsempészni egy-két thrilleresebb elemet. Jó volt látni, hogy a lány azért próbál nem elidegenedni barátaitól, aminek hála mi is kaptunk egy-két klasszikus, hamisítatlan Skye-beszólást. Gordon továbbra is elég enigmatikus karakter, akiben nem tudok egészen megbízni – főleg azért, mert bár hiszem, hogy jót akar, nem vagyok benne biztos, hogy amit ő jónak tart, az valóban az is-e Skye számára. Látogatása mindazonáltal egész kellemes, már-már humoros volt, távozása után pedig volt Skye-nak egy szinte könnyfakasztóan gyönyörű jelenete. Ez a kvázi-idill azonban az epizód végére megtört és hajtóvadászatba csapott át, amiben valaki meg is sérült – bár azt kell mondanom, megérdemelte, amúgy meg rohadjon meg a pokolban.
E mellett a sok akció mellett Hunterre is alig maradt idő – aki mindössze a legutolsó jelenetben tűnt fel, ott viszont aratott –, nem hogy Wardékra, akik miatt továbbra is furdalhatja az ember oldalát a kíváncsiság, hogy vajon miért mosták át Bakshi agyát. Azt viszont meg kell hagyni, hogy az epizód felért a címéhez: bezárult egy ajtó, ám mint ahogy azt a mondás tartja, ez azzal jár, hogy egy másik viszont kinyílik. Csak éppen egyelőre még csak sejthetjük, mi is rejtőzik a mögött az ajtó mögött.
Szerző
