Vannak olyan dolgokról, amikről nem érdemes velem vitatkozni – ilyen például az, hogy az Így neveld a sárkányodat első és második részének is meg kellett volna kapnia az Oscart, vagy az, hogy a gumicukorból és a Disney-filmekből sosem lehet kinőni. De ezen témák közé tartozik az, hogy Mel Brooks valódi géniusz, akinél senki sem tud jobb paródiákat készíteni. Már régóta tervezem, hogy írók a filmjeiről, de ez valahogy mindig elmaradt, ám ekkor jött az ötlet, hogy előbb összehozok egy top tízes listát a legjobb jeleneteiből.

…Persze amint nekiláttam, rádöbbentem, hogy lehetetlen feladatra vállalkoztam. Mel Brooks filmjei ugyanis hemzsegnek az ikonikus jeletektől, az olyan szcénáktól, amiket mindenki fejből idéz, és aminek már csak az említése is elég ahhoz, hogy mosolyt csaljon az ember arcára. Úgyhogy engedjétek meg, hogy átfogalmazzam kicsit a cikkem címét: álljon itt most tíz zseniális jelenet Mel Brooks briliáns paródiáiból.

10, „Fésüljék át a sivatagot!” (Űrgolyhók, 1987)

Az Űrgolyhók, Lord Helmet (Rick Moranis) vezetésével, egy sivatagos bolygón kutatnak Lone Starr (Bill Pullman) és az eltűnt hercegnő (Daphne Zuniga) után – azonban sikerül kicsit túlságosan is szó szerint venniük Skroob elnök (Mel Brooks) utasítását…

9, Ülj le, állj fel! (Drakula halott és élvezi, 1995)

Drakula gróf (Leslie Nielsen) próbálja kicsalogatni Minát (Amy Yasbeck) a szobájából – ám a hipnózis nem éppen úgy sikerül, mint azt tervezte.

  1. iGor (Az ifjú Frankenstein, 1974)

Megérkezve Erdélybe, Frederick Frankenstein (Gene Wilder) találkozik új szolgálójával, Igorral (Marty Feldman) – akivel rögtön össze is szólalkoznak nevük helyes kiejtését illetően. (Bocsánat, ezt csak angolul találtam.)

7, Az Inkvizíció (Világtörténelem – 1. rész, 1981)

Miközben másfél óra alatt átnyargal több ezer évnyi történelmen, Mel Brooks a kereszténység egyik legsötétebb időszakának, az inkvizíciónak is szentel pár percet – igaz, egy Broadway-re illő, zenés-táncos jelenet keretein belül.

6, Alien (Űrgolyhók, 1988)

A film vége felé Lone Starr és Morzsa (John Candy) betér egy kis űrszéli kajáldába, tankolni és burkolni valamit. Már éppen kikérnék a szakács specialitását, mikor szembesülnek vele, mi is az.

5, Robinnak lövése sincs, hogy van még egy lövése (Robin Hood, a fuszeklik fejedelme, 1993)

Robin (Cary Elwes) úgy tűnik, kikap az íjászversenyen, mire megrökönyödésében, hogy ő nem szokott veszíteni, előkapja a forgatókönyvet (avagy Mel Brooks szereti lebontani a negyedik falat).

4, A boncolás (Drakula halott és élvezi, 1995)

Avagy Van Helsing (Mel Brooks) belépője igencsak lehengerlőre sikeredik, és többen padlót fognak tőle.

3, Az utolsó vacsora (Világtörténelem – 1. rész, 1981)

Miután menekülni kényszerül Rómából, a humorista Komikusz (Mel Brooks) pincérnek áll Jeruzsálemben – és első estéjén egy privát rendezvényen szolgál fel. (Bocsánat, szintén csak angolul.)

2, „Isten hozott, Robin úrfi!” (Robin Hood, a fuszeklik fejedelme, 1993)

Robin hosszú idő után hazatér a Szent Földről, ám nem éppen olyan üdvözlésben van része, mint amire számított.

1, „Csupa balfasz van körülöttem” (Űrgolyhók, 1987)

Az Űrgolyhóknak valahogy sehogyan sem sikerül eltalálnia Lone Starr űr-lakókocsiját – Lord Helmet eltöpreng azon, vajon miért…

https://youtu.be/vDO6IxYEl28

És nektek melyik a kedvenc Mel Brooks-jelenetetek?

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

2 thoughts on “A tíz legikonikusabb Mel Brooks-jelenet”

  1. Ha már kedvencek, a Drakula halott és élvezi-ből a karózás is jó 😀 Tudja, hova kell állni! :3
    Meg amikor az Űrgolyhókban Vespa lekapja a kakaóscsiga-fonatait 😀

    1. Ezek is mind, annyira nehéz volt választani, hogy mik a legikonikusabbak, mert lássuk be, Mel Brooks filmeknél úgy kb minden 😛

Hozzászólások

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .