Amikor bejelentették, hogy a Hasbro eladta a Torpedó nevű játék filmes jogait, majdnem lefordultam a székemről – de persze én minden hülyeségre vevő vagyok, így meg is néztem ezt a sci-finek álcázott ócskaságot, amiben annyi az eredetiség, mint bármely áruház sajátmárkás termékeiben. Íme, a Csatahajó, ami ha az én flottámban lett volna, bizony magam süllyesztem el!

csatahajo.2

A fiatal és tiszteletlen Alex Hopper (Taylor Kitsch) bármibe fogott is bele, az balul sült el, és az esetek nagy többségében csalódást okozott a körülötte lévőknek. Bátyja, Stone (Alexander Skarsgard) a szöges ellentéte Alexnak, és ebből kifolyólag szívén viseli testvére sorsát, így amint teheti, eléri öccsénél, hogy jelentkezzen a haditengerészethez, és csodák-csodájára Alex egészen tűrhető katona lesz – ám a balhékról nem tud leszokni.

Egy tengeri hadgyakorlat alkalmával azonban különös idegenek bukkannak fel égen és vízen, és kezdetét veszi a földönkívüliek inváziója, akik a Föld egy aprócska szeletét teljesen elvágják a külvilágtól. De ha van ellenség, akkor mindig megjelenik a bátor amerikai hős (vagy hősök), akik hajlandóak az életüket kockáztatni egy gigászi harcban. A tét nem más, mint a bolygó sorsa, és az emberiség léte.

csatahajo.1

Sajnos a Csatahajó csalódást keltően rossz film, pedig végig megvolt benne a potenciál, hogy jó legyen, ha maguk az alkotók képesek lettek volna eldönteni, hogy mit is akarnak valójában. A történet elején egy vicceskedő és bárgyú filmet kapunk, a közepén egy hirtelen melankolikus művet, majd a végén előtérbe kerülnek a CGI klisék, amiket már számtalanszor láthattunk (csak éppen sokkal jobb megvalósításban).

Pedig minden adott volt, hogy a Csatahajó jó kis film legyen, és ennek ékes példája az, ahogyan beépítették a történetbe magát a torpedó játékstílust – az a jelenet a bójákkal a film csúcspontja, és a csendes feszültség lassan csúszik fel a néző gerince mentén. Csak, mint oly sok mindent a story alatt, ezt sem tudták kihasználni. Az idegenek leginkább a Transformers robotjaira hajaznak, és ezzel nem is lenne baj, ha legalább logikusan viselkednének, de sajnos a film egésze alatt a földönkívüliek azért viselkedtek úgy, ahogy, mert így írták meg a storyt, nem pedig azért mert az logikus lenne.

csatahajo.3

A színészi játékról nehéz szót ejteni, mert konkrétan nincs ilyen. Alexander Skarsgard hozza a törődő bátyót – egy rakás testvérrel, valószínűleg zsigerből hozta a karaktert; Liam Neeson, mint Shane admirális, gyakorlatilag nem csinál semmit; Rihanna pedig oltári idegesítő ebben a kemény női katona szerepben – és igen, itt is látszik, hogy Vasquezt másolná az Aliensből, persze ha tudná. Tyalor Kitsch a film elején egészen ügyesen alakítja a pimasz srácot, ám mint amerikai hős, egyszerűen nem állja meg a helyét, és ezáltal hiteltelenné teszi az egész sztorit.

csatahajo.4

De hogy valami pozitívat is szóljak, ha nem gondolunk nagyon bele a story hiányosságaiba, akkor egy egészen kellemes látványfilmet kapunk, aminek persze minden elemét láttuk már korábban, de ami jól néz ki, az jól néz ki. A Csatahajó sokkal jobb film lett volna, ha a digitális trükkökre szánt pénz töredékét elköltötték volna néhány ügyes íróra, és ha ezt mégsem lehetett, akkor legalább a mostaniak tudhatták volna, hogy mit is akarnak készíteni.

Szerző

Avatar
Catleen
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

One thought on “Talált, süllyedt! – Csatahajó (2012)”

Hozzászólások

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .