stonehenge_pic1

Előfordult már veletek, hogy megnéztetek egy filmet vagy sorozatot és elsőre nem ragadott meg, később viszont mégis megtetszett? Számomra az Apokalipszis itt és most egy ilyen mű: ugyan élveztem korábban is, de igazán csak másodjára állt össze a kép, viszont amikor ez megtörtént, akkor nagyot ütött.

stonehenge_pic2

Egy nap a Föld lakói arra ébrednek, hogy a világ egyik leghíresebb archeológiai csodájának, a Stonehenge-nek a kövei elmozdultak. Ez az esemény már önmagában. egyenlő a lehetetlennel, mivel több tonnás kövek maguktól nem mozdulhatnak el, főleg, hogy külső hatásra utaló jel nincs. A helyzet abszurditását csak fokozza, hogy mindez egy turistavezetés kellős közepén történt, és egy tucatnyi ember hihetetlen fokú elektromágneses sugárzás következtében nemhogy meghalt, hanem egyenesen köddé vált. A nagyhatalmak választ akarnak, így össze is áll egy brit és amerikai tudósokból álló kutatócsoport, akik feladata feltárni a jelenség okát. Azonban akárhányszor a helyszínen akarnak vizsgálódni, a kiküldött kollégák ugyanarra a sorsra jutnak, mint korábban a túristák, ráadásul megmagyarázhatatlan katasztrófák történnek világszerte. A baj sokkal nagyobb, mint azt eredetileg gondolták, és úgy tűnik, Jacob Glaser (Misha Collins), egy bogarasnak mondott tudós a Stonehenge-csoport, valamint a világ egyetlen reménye.

stonehenge_pic3

Azt kell, hogy mondjam, ez a film egy pocsék, ZS-kategóriás köntösbe bújtatott remekmű. Hogy miért? Leginkább azért, mert azzal, hogy nem kicsit alul teljesít minőségileg, elhiteti a nézővel, hogy rossz – holott egyáltalán nem az. Ez a mozi, kérem szépen, gyögyörű fricska a szenzációhajhász sci-fiknek, mert ugyan minden megvan benne, ami egy ilyen típusú blockbusterhez kell (akció, robbanások, apokaliptikus sztori, tudósok versus hadsereg konfliktus, stb.), a förtelmes kivitelezés viszont olyan groteszkké teszi az összhatást, hogy ilyesmit legutóbb csak egy Kafka novella olvasása közben éltem át. A körítésre tényleg nem lehet mást mondani: a színek erőtlenek, a hang dobozos, a speciális effektek megragadtak a hetvenes évekbeli szinten, és szinte minden egyes vágás fade outtal végződik – mindezt mégis meg lehet bocsátani, mert ez is része a mainstreamesített sci-fi művek parodizálásának.

stonehenge_pic4

Aztán beszéljünk egy kicsit a karakterekről: nagyrészük sablonos, mint a bűn, ráadásul egyértelműen jók vagy éppenséggel rosszak, úgyhogy nagy meglepetésekre nem kell számítani. Misha Collins “őrült zsenije” fenomenális, mintha egyenesen rá szabták vokna ezt a szerepet, bár van egy olyan érzésem, hogy túl sokat nem kellett erőlködnie, hogy belerázódjon. (Mellesleg akárhányszor az elektromágneses mérővel szórakozott, Odaát rajongóként megdobbant egy picit a szívem.). Továbbá van egy szereplő, aki háromdimenziósnak mondható, Dr. Trousdale (Peter Wingfield), a kutatás angol vezetője. Vele nem biztos, hogy azonnal szimpatizálni fogunk, később azonban egyértelművé válik, melyik oldalon áll – nem mondom, hogy ez a momentum ne lenne kiszámítható, mégis picit kiemeli őt a sablonkarakterek közül.

stonehenge_pic5

Volt már becsapós mozival dolgom, de azt hiszem, az Apokalipszis itt és most minden eddigit felülmúlta. Csak azt sajnálom, hogy valószínűleg sok olyan néző van, aki nem lát át a film álcáján és lehordja a sárga földig. Az első megtekintésnél nekem sem tetszett – ezért tessék megnézni legalább kétszer!

Szerző

Avatar
Misplaced
Szerkesztő

Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Hozzászólások

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .