JUSTIN CHAMBERS, JESSICA CAPSHAW

Tudjátok mit? Én kész vagyok. Feladom. Szívassatok mást.

Reggel munkába menet Dr. Webber szemtanúja lesz, ahogy egy kisrepülőgép lezuhan – annak futóműve majdnem súrolja kocsijának tetejét. A gépben egy, éppen az első randijukat élvező pár ült, akik mindketten komolyan megsérülnek – csak úgy, mint számtalan más ember az utcán. A sebesülteket a Grey-Sloan Memorialba szállítják, ahol a baleset mibenléte miatt az orvosoknak újra szembe kell nézniük démonaikkal, hiszen mindenkiben felrémlik a három évvel ezelőtt repülőgép-szerencsétlenség emléke, ami Lexi és Mark életét követelte. Ám ez arra is lehetőséget ad, hogy olyan dolgok kerüljenek napvilágra a balesettel kapcsolatban, amiket eddig homály fedett. Eközben a balesetet okozó párt a sürgősségin kezelik, és kiderül, hogy bár még csak most ismerték meg egymást, annyira klappoltak, hogy a férfi már elhatározta, elveszi a nőt, aki ennek csak örül. Románcuk teljesen lenyűgözi Stephanie-t, és mikor műtétje után a nő nem emlékszik a férfira, a fiatal doktornő mindent megtesz, hogy visszahozza az emlékeit. Eközben Meredith-t egy hajszál választja el az összeomlástól, hiszen Derek nem jelent meg a fehérházi interjúján és a telefonját sem veszi fel.

graceklinika11.20_2

Miért is vagyok kiakadva? Egyrészt azért, mert csúnyán félre lettünk vezetve a promo által (bár gondolom, ha kicsit utána olvasok a dolgoknak, ezt elkerülhettem volna), másfelől pedig azért, mert már megint nyavalyás függővéggel ért véget az epizód.

Persze, a félrevezetésért annyira nem lehet dühös. Igazából most a Grace ugyanazt játszotta el, mint anno az Agents of S.H.I.E.L.D. a Making Friends and Influencing People-ben: ott elhitették velünk, hogy Jemma átpártolt a HYDRA-hoz, miközben csak beépített ügynökként dolgozott nálunk; itt pedig most elhitették velünk, hogy Derek azért nincs meg, mert lezuhant a gépe. Nos, egy gép le is zuhant – bár csak egy kicsike –, és Derek sincs meg, de a helyzet messze nem olyan súlyos, mint első nézésre tűnik. És lássuk be, ez azért szép húzás volt.

graceklinika11.20_3

Ami magát a balesetet illeti, tetszett is, amit láttam, meg nem is. Tetszett, hogyan vonták össze ezt az esetet a három évvel ezelőttivel, ahogy az is, hogyan reagáltak rá azok, akik túlélték az akkori tragédiát – jó sok kiaknázható pszichológia van itt, amivel egészen jól is dolgozott a stáb. A két friss szerelmes szála is jó volt, főleg ahogy Stephanie küzdött értük. Richard egyre impozánsabb története az eseményekről pedig vitt egy kis humoros színezetet az egészbe, miközben sikerült egy nagyon szép, filozofikus csavart is berakni az ívébe.

Viszont nem tetszett, hogy a baleset úgy zusammen el lett nagyolva. A repülőben ülő két sérülttől eltekintve lényegében senkivel sem foglalkoztunk – láttunk egy amputáltat, egy nőt, akinek megégett az arca, meg egy rakat kismamát a sürgősségin, akiből legalább ketten meg is szültek, ám fölöttük csak úgy egyszerűen elsiklott a narráció, ami azért kicsit idegesített. Sok kiaknázható lehetőség lett volna itt, amire viszont az írók fittyet hánytak – mondjuk jó, tényleg szűkös a játékidő. Bár megható Arizona-Callie jelenetre azért futotta az időből, de könyörgöm, nehogy újra összehozzák őket! Legyenek barátok, legyenek jóban, de nem próbálják meg újra a közös kapcsolatot, mert két és fél évad a szenvedésükből több volt, mint elég.

graceklinika11.20_4

És akkor most visszatérhetünk a másik nagy problémámhoz, Derekhez. Miután a pasi a midseason finálét követően hónapokra eltűnt – és, hogy őszinte legyek, nem is hiányzott annyira –, most hetek óta más sincs, csak Derek, Derek, Derek, méghozzá a legidegesítőbb módokon. Ugyanis visszatérte ót szinte minden epizód valami vele kapcsolatos függővéggel ért véget: megcsalta vajon Meredith-t? Miért jött vissza? Hová tűnt? És most a héten: mit keres a rendőrség Meredith-nél? Oké, nem azt mondom, egy ilyen függővég egyszer-egyszer tök jót tesz a sorozatnak, de négy ilyen egymás után, szinte megszakítás nélkül? Ez így már unalmas és idegesítő. Ha már mindenképpen szívatni akarnak valakit, az írók találhatnának valaki mást maguknak, akit céltáblaként használhatnak.

Szóval az egyik szemem sír, a másik meg nevet: voltak nagyon erős és nagyon megható pillanatok az epizódban, amik közé viszont beférkőztek az unalmas, kiszámítható, vagy éppen az unalomig elcsépelt, erőltetetten kiszámíthatatlan pillanatok. Elegem van Derek és Meredith drámájából. Most mutassatok valami mást!

Szerző

Avatar
Orlissa
Alapító és főszerkesztő-helyettes

A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Hozzászólások

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .