Bár összességében még mindig kicsit kétkedve állok a sorozathoz, ami leginkább szarkazmusban nyilvánul meg, azt el kell ismernem, hogy ez a rész egész jó volt.
Miután bíznak benne, hogy Sandringham hercegének közbenjárásával a férfi fejéről hamarosan lekerül a vérdíj, Jamie és Claire Lallybroch-ba, Jamie birtokára érkezik. Jamie húga, Jenny (Laura Donelly) – aki jó, Fraser szokás szerint melegszívű, viszont csökönyös, mint egy szamár – azóta is ott lakik, viszont a két testvér újbóli találkozása négy év távollét után nem megy zökkenőmentesen – ugyanis bizonyos pletykákra alapozva Jamie meggyanúsítja a nőt, hogy annak kisfia Jack randall törvénytelen gyereke, rendesen magára haragítva az ismét várandós Jennyt. A viszályon az sem enyhít sokat, mikor megjelenik Jenny férje, Ian (Steven Cree), mindkét gyermek apja, aki ráadásul még együtt harcolt Jamie-vel Franciaországban. A feszült hangulat ellenére Jamie és Claire beköltözik a házba, a férfi pedig rögtön átveszi a Laird szerepét és a birtok vezetését – pont a negyedéves bérleti díjak beszedése előtti napon. Viszont túlságosan olyan akar lenni, mint az apja, és ezért hibát hibára halmoz.
Ahogy én látom, az epizódnak alapvetően három funkciója volt: egy, az új szereplők bemutatása, kettő, a múltban történtek tisztázása, és három, a megmaradt idő szimpla érdekességekkel való feltöltése, amit viszont nagyon is élveztem. De nézzük csak sorban a dolgokat.
Két nagyon fontos, új szereplőnk Jenny és Ian. Miután születésük szerint mindketten Fraserek, igazából, mikor összeeresztjük a két házaspárt, akkor őket, valamint Claire-t és Iant lehet egymás mellé állítani, ahelyett, hogy a két nő és a két férfi közti interakciókat keresnénk. Jamie és Jenny közt rögtön két, bár összefüggő konfliktus is húzódik – az egyik a múlthoz, a másik a jelenhez kapcsolódik. A Jamie elfogását követő események hatalmas súllyal nehezednek mindkét testvérre, akik mindketten magukat okolják valamilyen szinten az eseményekért, ami feszült kapcsolatukban csapódik le. Ami pedig a jelent illeti, Jenny nem veszi jó néven, hogy bátyja egyszer csak megjelenik, és rögtön átveszi a birtok vezetését, ráadásul túl fafejűen, túl meggondolatlanul cselekedve. És bár Jenny sokéig elég mogorván és távolságtartóan viselkedik, és emiatt kicsit unszimpatikus a néző számára, az epizód végére bebizonyítja, milyen is ő valójában, szerezve magának pár jó pontot.
Férje, Ian, kevésbé meghatározó személyiség – csendes és halk szavú, inkább megfigyelő, mint cselekvő, viszont remek tanácsokat ad Claire-nek. Miután ő már tisztában van vele, milyen egy Fraser házastársának lenni, és hogyan kell őket kezelni, segítséget tud nyújtani Claire-nek abban, hogyan is bánjon férjével, akinek kissé a fejébe szállt új helyzete – és emiatt egyszerűen imádtam a közös jelenetüket. Ezen felül Ian még egy dolog miatt érdekes: a háborúban egyik lábát elvesztette, így a készítőknek lehetősége nyílt bemutatni, milyen protézisek is léteztek akkoriban, és hogyan is élhettek az amputáltak.
A másik nagy hangsúly a múltra került, azon belül is leginkább Jack Randall figurájára, és arra, hogyan fonódott össze sorsa a Fraser testvérekével. És, mit nem mondja, az epizódban feltűnő flashbackek csak rontottak a pasi amúgy sem túl fényes renoméján: azt eddig is tudtuk, hogy deviáns, kegyetlen figura, viszont most szexualitása is meg lett kérdőjelezve. Ja, amúgy pedig fordulóponthoz érkezett a sorozat: a rengeteg mell után végre láthattunk egy férfi nemi szervet is, igaz, Randallét, és éppen egy megkísérelt nemi erőszak közben, úgyhogy ennek a fejleménynek azért annyira nem örültem.
És akkor az érdekességek: a Jamie-ék megérkezését követő napon került sor a negyedéves bérleti díjak beszedésére, Castle Leoch-kal ellentétben azonban ebben az esetben a bérlők mentek Lallybroch-ba, ahol még kis ünnepséget is szerveztek. Nagyszerű volt az életkép, amit így sikerült bemutatni – nem csak a szép dolgok, minthogy a bérlők kis ajándékokat hoztak Jamie-éknek, hanem az olyan randaságok is, minthogy az akkoriak hogyan kezelhették a családon belüli erőszakot. Az olyan cukiságokról pedig inkább nem is beszélek, mint mikor Claire a repülőgépekről mesélt Jamie-nek, vagy amikor ez utóbbi berúgott, és botladozva ugyan, de nagyon csöndben akart bejutni a Claire-rel közös hálószobájába. Spoiler: nem jött össze neki. Viszont állítom, hogy eddig ez volt a sorozat legédesebb jelenete.
Akármennyire is hidegen hagy mostanában ez a széria, hiába nincs igazi érzelmi kapocs köztem és a szereplők közt, hiába felejteném el megnézni az epizódot, ha nem lenne a blog, be kell ismernem: amint egyszer rászánom magam, hogy megnézzem az új részt, annak szinte kivétel nélkül mindig sikerül lekötnie.
Szerző
