Igen, végre a sorozat kezdi hozni azt a színvonalat, amiért korábban megkedveltem. Kemény jellemek, hasznos döntések és kíméletlen vezetők epizódja az eheti.
Havas Jon lett az Éjjeli Őrség vezetője, persze sokak meglepetésére, ám a mellette szavazók már jó ideje tudják, hogy a bajban lehet számítani a Stark fiúra. Hiába az igaz király ajánlata, Havas immáron feketét öltött. Viszont akadnak olyanok, akik nehezen viselik az ifjú fattyú előretörését, és tiszteletlenül bánnak vele, egy vezetőnek pedig vezetnie kell, nem hagyhat senki szemében sem kétséget. De ha Jon nem tér vissza deresbe, vajon lesz még Stark, aki láthatja családja ősi otthonát?
Arya Braavosban gyorsan feltalálta magát, pedig korábban azzal a reménnyel érkezett a városba, hogy Arcnélkülivé képzik ki, ám reményei szertefoszlottak a fekete-fehér ajtóban. A sors furcsa fintora, hogy pont az önállósága hozta el számára a lehetőséget, hogy beléphet az épületbe és olyan láthatatlan gyilkossá válhat, mint az a férfi, akitől a különleges érmét kapta.
Cersei kezdi elveszteni irányítását Westerosban, köszönhetően annak, hogy Margaery egyre nagyobb befolyással bír Tommen fölött, illetve a nép is az ifjú és jóságos királynét szereti – de lássuk be, ezért nem lehet őket hibáztatni. Ám ezúttal Cersei taktikát vált, és bár újdonsült menye ravasz, azért az anyakirálynő régebb óta van Királyvárban, mint a lány.
Ugyan még mindig túlságosan sok szálon fut a történet, ezúttal megint sikerült eltalálni azt a kényes egyensúlyt és élvezetessé, ugyanakkor drámaivá tenni az epizódot. Szokatlan módon most sokkal kevesebb beszéd hangzott el, ám pontosan ez által vált még hangsúlyosabbá a csend. Ezen szcénák közül Aryáé voltak a legerősebbek, hiszen a lány egy olyan épületben van, ahol még neve sem lehet, a kérdéseire nem kap választ, és mindent el kell felejtenie, ami őt azzá teszi, aki.
Szokatlan volt látni a kétségbeesett Cerseit, szinte már megsajnáltam őt, ám igen gyorsan bebizonyította, hogy a kisujjában van a politika és a stratéga, és korábban igen jól mondta, ha férfinak születik, most ő lenne a király. Ugyanakkor a két nő párharca igencsak feladta a leckét: vajon kinek érdemes szurkolni, kit érdemes a szívünkbe zárni annyira, hogy élvezze szimpátiánkat? Ráadásul ezen kérdések a sorozat sokszínű és igen gyorsan hulló karaktereit tekintve is igen komoly.
Korábban Sansát nem tartottam erősnek, ám amit hajlandó megtenni Északért bebizonyítja, hogy igazi Stark – bonuszként pedig visszakaptam az egyik kedvenc szereplőmet. Sansa komoly jellemváltozáson esett át az utóbbi időben, és igen jót tesz neki Kisujj közelsége.
Igen, az ötödik évad harmadik epizódja megint megmutatta, hogy miért is érdemes nézni a Trónok harcát: drámai fordulatok, hihetetlen jellemfejlődés és a világnak egy olyan leképezése, amely megmutatja az emberi gazságot és szépséget egyaránt.
És ugye tudjátok: „Észak nem felejt!”
Szerző
