Bár még mindig messze – nagyon messze – vagyunk a tökéletestől, végre olyan érzésem volt, mintha az írók tudnák, hogy merre tartanak.
Miután kitudódott „esküvője” Erzsébettel, Condé menekülni kényszerül. Hazaárulásáért a büntetése halál, bár Mary próbálja megenyhíteni Francist, és rávenni férjét, hogy mindössze száműzze szeretőjét, ám Francis erre nem tűnik hajlandónak. Condé ekkor üzenetet küld Marynek, találkozót kérve a lánytól – mire a királynő, szembe menve férjével, szökési tervet eszel ki Louis számára, ami azonban nem úgy sül el, mint ahogy azt tervezték. Leith kezd türelmetlenné válni, ezért megkérdezi az egyházi méltóságtól, akinek a piszkos munkáját végezte az elmúlt hetekben, hogy mennyi ideig kell még a szolgálatában maradnia, hogy érvénytelenítethesse Greer házasságát. A válasz, amit kap, azonban nem túl kedvező: még néhány év, vagy, ha azt soknak találja, akkor ellophat egy ékkövekkel kirakott tőrt a kastélyból, és annak árából megválthatja boldogságát. Leith az utóbbi lehetőség mellett dönt, Claude azonban rajtakapja. Catherine és Narcisse viszonya tovább folyik, a királyné viszont kételkedik szeretője hűségében, ezért azt kéri tőle, tegyen valami megbocsáthatatlant Lola ellenében. Mindeközben pedig Kenna vonzalma Renaude iránt egyre csak nő, és úgy érzi, ő sem közömbös a férfi számára.
Bár a sorozatnak hosszú hetek óta most először sikerült lekötnie, ez még nem jelenti azt, hogy nem esett bele hatalmas hibákba – például még mindig sok helyen ugrálunk a jelenetek közt, és jelen pillanatban feleslegesnek tűnő mellékszálakkal húzzuk az időt.
Condé történetszálának első fele az epizódban eléggé összecsapott, és valahogy a dráma-faktorral sem sikerült rendesen dolgozni – úgy értem, minek az ilyen szépen kidolgozott szökési terv, mikor a végén a pasi úgy lebukik, hogy abban semmi feszültség sincs? Ezután is volt egy-két olyan ugrás, amit már említettem, viszont a Vér Hercegének történetszála ebben a részben egészen érdekesen ért véget – ezért mondom, hogy végre látom, mit akartak ezzel az egész mizériával elérni az írók.
Amennyire szerettem Maryt az első évadban, a királynő mostanában úgy halmozza egymásra a hibákat. Ráadásul úgy érzem, hogy azt a Maryt is elveszítettük, aki korábban képes volt egyszerre érzelmes nő és határozott uralkodó lenni – mostanában túlságosan az érzelmei irányítják, ráadásul rossz irányba, és emiatt egy ideje már képtelen hatásosan fellépni országa (országai) érdekében. Francis dühét viszont teljesen jogosnak érzem.
Ugyanezt viszont Catherine-nél is észrevettem: még az első évadban gyönyörűen képes volt mindenkit megjátszani, és mindent a kézben tartani, miközben végig a családja jólétét tartotta szem előtt, addig most egyszerűen csak idegesítő, aki főképp idétlen játszadozásra használja hatalmát – bár még így is van pár jó lépése, amivel rendesen összezavarja a szálakat. Ám még így is hiányzik a régi Catherine.
Ami Mary udvarhölgyeit illeti: Kenna kezd kicsit idegesíteni, viszont viselkedése teljesen megfelel a karakterének – mondjuk még így is sajnálom, hogyan ért véget kapcsolata Bash-sal. Az ő szála az egyik olyan, ami jelen pillanatban nem tudom, miért kell a sorozatba. Vajon csak az írók mániája látszódik itt, hogy minden szereplőnek kell egy románca, vagy fontosabb tervük is van Renaude-dal? Lola jelen pillanatban csak Narcisse játékszere, de ezt a szálat legalább jól írták meg, ügyesen felhasználták hozzá az évad egy korábbi eseményét, és tényleg erős lett az árulás. Greer viszont…
Rá most haragszom. Egyfelől megértem a döntését, másfelől viszont – emberek, ha ilyen történetszálat akartok adni a karaktereteknek, akkor azt előbb építsétek rendesen fel, és adjatok neki elég játékidőt! Mint már említettem, Greer szála, a bordélyház kialakítása nagyon érdekes, csakhogy egyben nagyon elsietett és kidolgozatlan is. Üzlete gyakorlatilag az egyik pillanatról a másikra épült ki, és ezért karakteridegennek tűnik az egész. És persze itt is volt egy felesleges szál: Mary látogatása Greerhez, aminek nem lett semmi eredménye, azon kívül, hogy a két barátnő ismét találkozott.
Még mindig sok sebből vérzik a sztori, de legalább már látok valamiféle javulást, ami akár még egy egész érdekes finálét is eredményezhet. Bár én már nem merek remélni sem.
Szerző
