castle7.22_1

Az utóbbi néhány formabontó, bár középszerű rész után jó volt újra egy ilyen klasszikus Castle-epizódot látni.

Egy Saturday Night Live-stílusú esti szórakoztatóműsor szellemi atyját megölik, hullája pedig a stúdió liftjéből kerül elő – mikor egyszer csak előbukik a mennyezetből. Bár a nyomozás először viszonylag könnyűnek ígérkezik, Rick és Kate minél jobban beleássa magát az ügybe, annál több olyan részlet kerül napvilágra, ami bonyolítja a gyilkosság kibogozását. Mindeközben pedig még olyan nehézségekkel kell megküzdeni kedvenc bűnüldöző házaspárunknak, mint magukat őrültnek tettető, páncélt viselő humoristák, Beckett-rajongó írók és egy nagynevű színész, aki ráhajt Kate-re, ráadásul még egy jelenet is lesz a műsorban, amiben őket parodizálják. És ha ez még mindig nem lenne elég, otthon sincs nyugtuk, hiszen Martha legújabb darabja bemutatójára készül, amivel húsz év kihagyás után visszatér a Broadwayre.

castle7.22_4

A Dead from New York fontos mérföldkövet jelöl a sorozat történetében, hiszen ez a százötvenedik epizód. Mondjuk tény, hogy ez a rész messze nem robbant akkorát, mint a századik epizód, a The Lives of Others, de erre megvan az alkotók mentsége: a következő rész már az évadzáró, amit azért mégsem lehet elnyomni egy olyan kaliberű epizóddal, mint amilyen a századik volt.

Ugyanakkor viszont mentalitásban maradtak az előbb emlegetett The Lives of Othersnél, és ahelyett, hogy bedobtak volna egy jó nagy adag drámát, inkább, ismételten, átnyújtottak a rajongóknak egy pohár pezsgőt. Az epizódban hemzsegtek a rajongóknak szóló kiszólások, fel-felvillant néha valami a negyedik fal mögött – például volt egy fotó a sorozat készítőiről, amint az epizódbeli műsor íróiként pózoltak –, a Castle még magának is kicsit fricskát mutatott, és egy igazi színpadias meghajlásra is sor került. Emellett még egy nevesebb vendég is belefért a büdzsébe, hiszen a Dead from New Yorkban feltűnt Carly Rae Jepsen – tudjátok, Call Me Maybe –, aki még énekelt is, ami az évad egyik legaranyosabb pillanatát eredményezte.

castle7.22_2

Hogy őszinte legyek, magától a nyomozástól nem voltam viszont elájulva. Persze, voltak benne fordulatok, de talán túl sok is, és ezért elveszett a lényeg, az indíték pedig, bár a végére szépen kirajzolódott, valahogy súlyát vesztette. Persze fenntartom, hogy voltak benne jó pillanatok – például a páncélos színész, aki először a kesztyűbábját kérte fel ügyvédjének –, de ezek inkább a körítéshez tartoztak, semmint magához az ügyhöz. Vagyis a háttér, amit a műsor adott, remekül működött, jó pillanatokat eredményezett, csak éppen olyan erős lett, hogy elsorvadt mellette a nyomozás – leginkább azt sajnáltam, hogy az emberrablásos szál nagyon a margóra lett szorítva.

Ami viszont gyönyörűen működött, az Martha mellékszála volt. Ez az ív, például a múlt héttel ellentétben, ezúttal szépen három felvonást kapott: először, elég humorosan – főleg arra játszva, hogy milyen nehéz lehet Rickéknek a néha igencsak külön Marthával élni – felvezette a problémát; a második kidolgozta azt, és utat mutatott a feloldására, míg a harmadik láthattuk a megoldást. Már maga az ív is szép, az általa közvetített üzenet pedig még inkább. Martha ugyanis, mint kiderül, attól retteg, hogy visszatérése a Broadwayre ebben a digitális korban csúfos véget fog érni, és emiatt rengeteget őrlődik, ami először nagyon humoros hatást kelt, majd pedig egészen szívmelengetően bontakozik ki – főleg amiatt, hogy Rick és Kate kezeli a helyzetet.

castle7.22_3

A Dead from New York nagyon kis kellemes epizód volt, a gyenge nyomozás ellenére is – ezt pedig leginkább a laza humornak, és a pimasz kiszólongatásoknak  köszönheti. Remek, könnyed kis felüdülés volt ez így a finálé (Szezon? Sorozat? Még nem tudni, de a legújabb hírek szerint én az előbbi felé hajlok), ami azzal kecsegtet, hogy megtudhatjuk majd belőle, mit is látott Castle annak idején az erdőben. Viszont most az egyszer nem félek a finálétól – ami kicsit meglepő, tekintve, hogy a Castle nem éppen arról híres, hogy szereti pozitív hangnemben befejezni a szezonjait –, aminek legnagyobb oka a promóképek, amiken egy gála keretében, látszólag jó hangulatban, nagyon szépen összehozták az egész bandát.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..