Nem volt könnyű dolgom, de sikerült elkerülnöm minden spoilert a film hazai megjelenéséig – szó szerint számoltam vissza a napokat. Nem hiába, mert Joss Whedon legújabb mesterműve olyan katarzist okozott, annyi szinten működő történet, hogy rendező legyen a talpán, aki a helyére kerül a film folytatásaiban.

avengers2.k.1

A Bosszúállók a jogart keresik, és rá is találnak Sokovia területén, egy erőtérrel megerősített várban. Minden a terv szerint alakul (vagyis megy a csihi-puhi), amíg Pietro (Aaron Taylor-Johnson) testvére, Wanda (Elizabeth Olsen) bele nem nyúl Tony agyába, és egy olyan szörnyű képet láttat Vasemberrel, amitől meghűl ereiben a vér. Miután a jogar biztonságba kerül, Tony meggyőzi Thort (Chris Hemsworth), hogy maradjon még pár napig, had elemezgethesse a jogart Bruce-szal (Mark Ruffalo). Jarvis egy szokatlan programkódot talál az idegen tárgyban, amit felhasználva Tony egy mesterséges intelligenciát kíván létrehozni, ám a dologba hiba csúszik, és az életre kelő Ultron elszabadul. Beférkőzik mindenhova, irányít mindent, és a béke nevében egy olyan terven dolgozik, ami véget vethet a Bosszúállóknak, és sokak halálát okozhatja. A hősöknek ezúttal saját félelmeikkel, és jövőjükkel kell szembenézniük, harcolniuk és véghezvinni a lehetetlent – bármi áron!

A film annyi szinten működik, hogy egyetlen megtekintés nem elég mélységeinek és magasságainak megértéséhez. Csak úgy, mint a Bosszúállókban, a felszín alatt itt is megannyi érdekfeszítő kérdést vetnek fel a létezésről, a békéről, az emberiségről, önmagunk megismeréséig, hogy egy komolyabb tanulmány sem lenne elég ezek boncolgatásához.

avengers2.k.4

Joss Whedon megint képes volt egyszerre ügyelni a látványvilágra, a humorra, a történetre, és a mélyebb tartalmakra – gonosz zseni ő, aki nem csak érti a dolgát, hanem tudja, mivel lehet belőlem könnyeket kicsikarni. Nos, igen, az Ultron kora megint elérte ezt nálam, és nem csak örömömben vagy meghatódottságomban párásodott be szemem a háromdimenziós szemüveg alatt, hanem szomorúságomban is.

Ultron, a mesterséges intelligencia, aki egy kifordított logika szerint kívánja elérni a békét, és hiába rendelkezik a világ minden információjával és idejével, mégsem képes túllépni ifjúságán, így olyan hibákat vét, és olyan harcba megy bele, amit képtelen végiggondolni. Ez pedig nem azért van, mert buta, vagy, mert a film írói öncélúan így akarták, hanem mert a karakternek megvan a maga határa, amin nem tud túllépni. Ezáltal lesz igazán hihető, létező egyén, akit nagyon könnyű gyűlölni, ám nagyon nehéz megérteni.

avengers2.k.2

A filmek nagy részében zavar a romantikus szál, mivel vagy random bedobják, vagy túlságosan (és persze feleslegesen) sokat mutatnak belőle, ám Whedonnak még azt is sikerült elérnie, hogy a szerelmes gerlepárt kedveljem. És a film végén, bizony szíven ütött egyikük döntése – ami mögött egy teljesen érhető, és karakterhez hű döntés áll.

A látványvilág egyszerűen elsöprő erejű, csak úgy cikáznak a szuperhősök, robotok, lövedékek, mégis követhető az egész. Az újfajta kameramozgás a lassításokkal megtámogatva pedig elérte nálam, hogy még a szám is tátva maradjon – amit a templomban műveltek Bosszúállóink egyszerűen lélegzetelállító. Az Ultron kora is mutatja, hogy egy jó látvánnyal mennyire fel lehet dobni egy történetet, de az önmagában kevés lenne.

avengers2.k.3

Külön piros pont jár, mert a történet (és a forgatási helyszínek) nem az amerikai kontinensre korlátozódtak, hanem megjárták Európát és Afrikát is, ezáltal kiszélesítve és globálissá téve az Ultron-problémát, megmutatva, hogy a világ nagy, és a legkisebb része is lehet fontos – figyelsz kedves Michael Bay?

Természetesen a humor, ami megint Joss Whedon sajátja, sem hiányzott a filmből, volt itt csipkelődés, szituációs komédia, cukkolás, és drámai hatást még inkább felfokozó vicc. És e mögött a vicceskedő stílus mögött igazán mély tartalom, igazság és társadalomkritika is meghúzódik, csak észre kell venni!

avengers2.k.5

Senki előtt sem titok, hogy Joss Whedon, illetve Firefly rajongó vagyok, így különösen megmelengette szívemet – de nem csak az enyémet, mert Orlissa szúrta ki elsőnek – egy apró referencia kedvenc sci-fi sorozatomra. Fantasztikus érzés, hogy Whedon még mindig nem felejtette el sorozatát, nem mintha a rajongók hagynák neki.

A Bosszúállók: Ultron kora nagyon magasra tette a mércét a szuperhősfilmek világában (csak úgy, mint az első rész), nem tudom, hova lehetne ezt tovább fokozni, de remélem, hogy az Infinity Warsban, és az eljövendő MCU filmek láttán megtudom. Addig is: Avengers Assemble!

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

One thought on “Túlcsordul a szívem – Bosszúállók: Ultron kora (2015)”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..