A DC Comics, látva a Marvel sikerét megtesz mindent, hogy nagyágyúit bedobva hasonló sikereket érjen el, mint ellenlábasa. Ehhez pedig újabb és újabb szuperhősöket emelnek át papírról a vászonra. A Zöld Lámpásban pedig megvan a potenciál, hogy nagyszerű alkotás legyen, ám minden, amiért szeretni lehet a képregényt (vagy az animációs filmeket), az hiányzik az élőszereplős alkotásból.

Hal Jordan (Ryan Reynolds) igazi fenegyerek: falja a nőket, nem törődik semmivel, berepülő-pilótaként dolgozik, és a legjobbak között tartják számon. Ám gyerekkori szerelme, a szintén pilóta Carol Ferrsi (Blake Lively) nincsen jó véleménnyel Hal életviteléről, hiszen ő látta a férfi valódi személyiségét, ami sokkal több, mint egy laza szépfiú. Viszont az univerzum is tisztában van Hal képességeivel, és útban is van ehhez a bizonyíték.

Abin Sur (Temuera Morrison), a Zöld Lámpások legkivallóbb harcosa halálos sebet kap, és erejének forrását, a gyűrűjét elküldi, hogy találja meg a legkivallóbb lényt a közelben. A gyűrű pedig Hal Jordant választotta, így lesz ő a jó pártfogója, a sötétség elűzője, az Őrzők által felosztott univerzumot védelmező szervezet legújabb tagja. Ám a nagy erővel nagy felelősséggel is jár: Halnek meg kell tanulnia használni a gyűrű adta korlátlan lehetőségeket, és azt az elméjével kell irányítania, és meg kell találnia a gonoszt, immáron felfedezte a Földet.

Minden adott volt, hogy a Zöld Lámpás egy nagyszerű film legyen: jó színészek, fantasztikus háttérvilág, érdekes sztori – ám ezúttal is sokat akart a szarka. A mozi legnagyobb hibája az, hogy semmire sem szántak elég időt az alkotók, így egy viszonylag vázlatos felvezetés, és egyszerű karakterbemutatás után már be is dobták Hal Jordant a mélyvízbe, a kiképzésére alig adtak időt – amit elcsépelt frázisokkal és okoskodó szöveggel pár perc alatt le is tudtak –, majd azonnal jött egy gonosz, akinek sem kellő alapozása, sem hitele nem volt.

Hal Jordan, és a körülötte lévők nem kapnak kellő teret és lehetőséget, így a karaktereknek nincsen semmi esélye, hogy megfelelően kibontakozzanak, és a bennük rejlő értékeket felfedezhesse a néző. Sajnáltam, mert senkit nem sikerült a szívembe zárnom annyira, hogy szurkoljak neki, így a történet felére már eluntam magam – pedig a gonoszok alapból előnnyel indulnak nálam, de Hector Hammond (Peter Sargaard) súlytalan szereplő. Mivel a karakterek vázlatosak, ezért az őket megformáló színészeknek sincsen sok esélyük megcsillogtatni tudásukat, így Blake Lively csak egy szép pofi (pedig a Gossip Girl nézői tudják, hogy remek színésznő). Ryan Reynolds pedig csak egy kockás has, ami néha kiskutyaszemekkel néz – kár érte.

zoldlampas.3

Azért akad jó dolog is a filmben: a Lámpások talán még sosem voltak ennyire látványosak és élők, az Őrzők pedig fenségesek és magasztosak – pont, amilyennek a képregény és az animációs filmek bemutatták őket. A Zöld Lámpás tipikusan az a film, ahol a grafikusok dolgoztak, mindenki más helyett.

A film rendelkezett mindennel, ami egy igazán ütős mozivá tehette volna, de a zsúfoltság és (paradox módon) súlytalansága megakadályozta ebben. Talán megszánnak minket a filmesek, és a folytatás jobb lesz – vagy akár kaphatna ez is egy remake-et, ha már manapság annyira divatos.

zoldlampas.4

„Napvilágon, sötét éjen,
Bűn nem marad észrevétlen!
Ki gonoszra szánja éltét…
Rettegje Zöld Lámpás fényét!”

Szerző

Avatar
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Hozzászólások

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .