graceklinika11.24_2

Van egy olyan érzésem, hogy mikor az epizód készült, még a Grace Klinika csapat sem tudta, hogy visszatérhetnek-e még egy évadra, és ezért semmit sem kockáztattak, sőt, még egy valamirevaló függővéget sem illesztettek az epizódba. De tulajdonképpen ez bejött nekik.

Az eheti történetről nem lehet sokat elmondani, hiszen az írók gyakorlatilag nem tettek mást, minthogy felvették a múlt heti rész történéseinek fonalát: a férfi még mindig be van szorulva a kocsijába, miközben gerinctörött barátnője éppen a folyóson szülte meg babáját. Catherine és Richard kapcsolatának úgy tűnik, befellegzett, Jo és Alex közt egyre nagyobb a surlódás, csk úgy, mint Meredith és Amelia közt, Bailey előre örül a főnöki kinevezésnek, Jackson továbbra sem tudja, hányadán áll Aprillel, Maggie pedig csak szépen sír csendben. Az új gyakornokok pedig aztán végképp nem tudnak semmit sem.

graceklinika11.24_4

Ilyen szempontból sajnos a részt sem tudom igazán elemezni, hiszen másból sem állt, mint mozaikszerűen összeillesztett kis történetdarabkákból, aminek gyakorlatilag csak annyi volt a célja, hogy minden fontosabb karakternek adjon valami – bevallom, egész kielégítő – lezárást. De emellett az epizódnak nem volt íve, maga az epizód egy leeresztett lufi volt.

A két beteg esete nem igazán tudott megérinteni, valahogy nem sikerült bevonzania a rendezésnek, idegenek maradtak számomra, és ezért nem is éreztem együtt velük. Viszont az elismerem, hogy a férfi jelenete újszülött kisfiával megható volt. Rajtuk kívül az epizódban nem is volt más beteg, ami kezd tendenciává válni a Grace Klinika esetében, és ami lassan már zavar. Emberek, az még mindig egy kórházsorozat, ami többet jelent annál, mint hogy egy kórházban játszódik. Legalábbis többet kéne jelentenie.

graceklinika11.24_5

Viszont a különálló karakterívek szépek voltak, és sikerült összehozni pár nagyon szép jelentet is – külön szeretném kiemelni Bailey két monológját – az egyiket arról, hogy tanítani kell a gyakornokokat, a másikat arról, hogyan is fogja megszerezni a főnöki posztot –, ugyanis mindkét esetben azt a Bailey-t láttam megcsillanni, akit már az első évad óta imádok. Amikor pedig nem jutott eszébe egy szó, Ben pedig kisegítette, egyszerűen tökéletes volt.

Ezen felül külön tetszett még Richard és Catherine megbeszélése – és igen, itt látszik (többek közt), mikor és hogyan is mennek tönkre a kapcsolatok, és hogyan is lehetne ezt megakadályozni, vagy legalábbis rendbe hozni a dolgokat. Ugyanis, kérem szépen, a Grace Klinika karakterei rájöttek a héten egy nagyon fontos dologra: egyenes beszéddel és őszinteséggel baromi sokra viheti az ember. És ez az, ami igazán tetszett ebben a részben – az, hogy a szereplők nyíltan beszéltek egymással, hangot adtak a problémáiknak, viszont azokat felnőtt emberekként kezelték, és ahelyett, hogy durcáskodtak volna, megkeresték a lehető legjobb megoldást.

graceklinika11.24_3

Visszatérve arra, hogy kicsit olyan érzetet keltett az epizód, mintha az egész sorozatot le akarták volna zárni vele – amire még a zárókép is utal, a függővég hiányáról már nem is beszélve –, azt is érdemes megemlíteni, hogy szinte mindenki története pozitív felhangot kapott a végére. A karakterek nagy része boldogan zárta az epizódot, amihez egy évadfinálé esetében nem vagyok hozzászokva. Az egyetlen kivétel talán April és Jackson, akik kapcsolata erősen leszállóágban van, amiért két okból is haragszom: egyfelől mert szegények szenvedtek eleget (bár az, hogy egy pár a gyerekük elvesztése után szétmegy teljesen reális), másfelől pedig azért, mert ez a szétsodródás nagyrészt a háttérben ment végbe, ezért nem érezhettük át. April katonai mellékszálát  rendesen elbagatellizálták az utolsó két részben, amiért dühös is vagyok, mert nagyon érdekes lett volna, és igazán kaphatott volna a karakter egy epizódot, amiben csak ezzel foglalkozunk.

graceklinika11.24_1

Nem is tudom, mit mondhatnék el összességében erről a szezonról. Nagyon alacsony véleménnyel álltam neki, ami aztán javult, mikor érdekes problémákat vetettek fel egy-egy epizódban (veteránok helyzete, transzneműek megpróbáltatásai), amiket viszont azután nem mindig sikerült rendesen kifejteni. Az állandó karakterekkel viszont nem bántak túl szimpatikus módon, az utolsó pár epizód ritmusa pedig képtelen volt rendes ívet adni az évad végének. És hogy mihez fogok kezdeni ezzel a sorozattal a jövő szezonban? Még nem döntöttem el.

Szerző

Avatar
Orlissa
Alapító és főszerkesztő-helyettes

A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..