Nagyon érlelik már a finálét a készítők. Epizódról epizódra egyre izgibb eseményeket kapunk és a titkokra, amikre már olyan régóta kíváncsiak vagyunk, sorra lepleződnek le. Logikai bakikból ennek ellenére továbbra sincs hiány, de egészen megkomolyodik lassan a sorozat.
Mivel jövő héten már finálé, hőseink szép kis kelepcébe sétáltak, hogy aztán legyen honnan kimászni. Boszorkányok kontra Dreadful csapat, első felvonás!
„Volt, hogy eltűnődtél azon, mi járhat a másik fejében?” Nos ha ezen akár egyszer is törted a kobakodat, akkor ezt a rajzfilmet neked találták ki. Lássuk, milyen gyöngyszemmel ajándékozott meg minket ezúttal, a mostanság bújócskát játszó Pixar Animation.
Megirigyelve a DC tévés sikereit, a Marvel is bővítette sorozatrepertoárját, előhúzva vak igazságosztóját, Matt Murdockot, aki idén a Netflixen kezdte osztogatni a pofonokat.
Amióta csak kijött a játék vártam, hogy levadászhassam, és a „barna-hanggal” terrorizáljam azt a delikvenst, akit a küldetésem szerint ki kell iktatnom. A South Park: The Stick of the Truth nem kis port kavart a benne levő, nem éppen gyermeki szemeknek való dolgaival, de hát mi – a kockák és a South Park fanok – pont ezt szeretjük benne. De mindig legyen eszünkben egy íratlan szabály: ne fingd le egy másik ember golyóit.
Egy korábbi cikkben már tettem említést a Ha eljön Lámpás Jack névre hallgató filmről, ami egy 1995-ben született alkotáshoz képest is igencsak gyengén muzsikál minden téren, de mégis van benne valami, ami rávett, hogy nézzem meg újra, és újra, és újra…
„Mr. Jack majd eljön érted, s nyakadon már nincs a fejed.”
Elérkeztünk ehhez a filmhez is, ami számomra egyszerre kész ajándék és hatalmas kihívás – hiszen hogyan is írhatnék objektívan, ömlengés nélkül a kedvencemről?
A Metró 2034 nem az előző történet folytatása. Egy vékonyka kötetet kapunk, ami ezúttal sokkal több elmélkedést, és sokkal kevesebb akciót tartalmaz. Hadd foglaljam össze egy mondatban: az író sehol sem találja a legendás történetet, és miközben ezen kesereg, néhány óra és 260 oldal után az olvasó is rájön, hogy hiába kereste. Folytatás
Én sosem értettem, hogyan lehetséges az, hogy egy zenekart „senki sem ismer”, és mégis képesek többezres kapacitású csarnokokat megtölteni, de a Totónak sikerül. A sokszínű amerikai rockbanda ugyan egy tucatnyi slágert piacra dobott, valamint hat Grammy-díjat is bezsebelt már az évek során, mégis amikor megkérdezek valakit, hogy ismeri-e őket, csak egy furcsa tekintet a válasz. Ennek ellenére most pénteken bizony még az eleinte nem túl jó idő ellenére is megtelt a felújított, és kissé átkeresztelt PeCsa.
Igazi klasszikus mese, nagyvárosi környezetben, legendás lényekkel, macsó férfival, igézően gyönyörű nőkkel és egy több száz éves mítosszal – hát kell ennél több egy igazán kultikus és zseniális filmbe?
Jack Burton (Kurt Russell) igazi fenegyerek, kamionsofőrként rója az utakat, és soha nem időzik el sehol sem túl sok ideig, de Jack igazi barát is, és mikor Wang Chi (Dennis Dun) megkeresi őt azzal, hogy segítsen kimenteni az elrabolt menyasszonyát, akkor megy és hőssé válik. Csupán akkor kerekedik el kicsit a szeme, mikor kiderül, hogy a lányt, egy gonosz varázsló tartja fogva, aki fel akarja használni őt arra, hogy megszabaduljon átkától, az örök élettől. Lo Pannak (James Hong) ehhez egy zöld szemű nőre van szüksége, akit menyasszonyává fogad a csillagok különleges állása során.
Jack, Wang, néhány elszánt vadász, és újdonsült segítőjük, Gracie (Kim Cattrall) elindulnak hát megmenteni a bajbajutott hölgyet, ám az út hosszú, egy felhőkarcoló alá elrejtett több ezer éves labirintuson kell túljutniuk, ahol válogatott harcosokkal kell megküzdeniük, két villámokat szóró szerzettel, és még náluk is különösebb lényekkel kell felvenniük a harcot. De a jó mindig győzedelmeskedik – vagy mégsem?
A Nagy zűr kis Kínában nem hiába vált a nyolcvanas évek kultikus filmjévé, és sikere a mai napig töretlen. Szürreális képi világa, szokatlan története, egyszerű karakterei önmagukban kevesek lennének a film évtizedekig tartó sikeréhez, mert a mozi legnagyobb erénye, hogy egy pillanatig sem veszi komolyan magát. Minden percben érződik, hogy maguk a színészek és a stáb is igen jól szórakozott a forgatás alatt, és ez ragad át a nézőkre is – még akkor is, ha már egy tucatszor látta.
A filmet egyértelműen Kurt Russell nevével adták el, és ez rendjén is van, hiszen ő a főszereplő, ám mellette nem törpülnek el a többiek, akik bőven kapnak időt és lehetőséget az alakításra. Kim Cattrall pedig még talán sosem volt ennyire gyönyörű és felszabadult egy forgatáson, mint most. James Hong zseniálisan hozza a gonosz és mindenre elszánt varázslót, akinek leghőbb vágya, hogy ne éljen örökké.
A digitális effektek felett már jócskán eljárt az idő, de szerencsére a történet elegendő lábakon áll ahhoz, hogy a furcsán kék villámok senkinek se szúrjanak szemet – plusz talán pont ezzel növelődik a Nagy zűr kis Kínában élvezeti értéke is, hiszen tökéletes korrajzot ad, mégis teljesen egyedi. A történet végső csavarja már jó előre kiszámítható, sőt, maguk az alkotók lőtték le már az elején, de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne grandiózus, mert bár tudni lehetett előre, azért a kiváló kivitelezés nagyot dobott rajta.
A Nagy zűr kis Kínában remek film, kötelező darab, laza másfél óra, és bármikor újranézhető – na, ilyen filmeket érdemes gyártania Hollywoodnak!
