sabook

Legutóbbi koncertbeszámolómból egyértelművé vált, melyik zenekar a legkedvesebb számomra. A Sonata Arctica egy évtizede különleges helyet foglal el a szívem bandáknak fenntartott helyében, így amikor megtudtam, hogy könyvet szándékoznak kiadni, ami eddigi pályafutásukat elejétől-végéig követi, egyértelmű volt, hogy nekem ezt az irományt meg kell szereznem. Egy picit befürödtem vele, ugyanis csaknem két hónapig (!) tartott, míg megérkezett, de amint a kezembe vettem a könyvet, azonnal elmúlt a haragom.

A szerzemény felépítése a klasszikus előszó-cselekmény-epilógus sémát követi, ám a végén találhatunk egy-két extrát, amiről majd később részletesebben is beszélek. Az előszóban egy „külsős” ember foglalja össze, hogyan született meg a Sonata Arctica, és mi a sikerük jelentősége, finn, valamint nemzetközi viszonylatokban. Ezt követően, még mindig bevezetésképpen közelebbről is megismerhetjük a banda fejét, Tony Kakkót az író, a tagok, valamint maga az énekes szemszögéből is. Az ő fejezete után pedig a szerző, a zenekar tagjai, valamint egy tucatnyi „vendégszereplő” (technikusok, lemezkiadós emberek, turnémenedzserek) kronologikus sorrendben és együttesen mesélik el a Sonata Arctica történetét a „garázsbanda”-szinttől egészen a legutóbbi albumukat, a Pariah’s Childot követő turnéig, sőt, még a közeljövőre is kapunk utalásokat.

A Sonata-könyv zsenialitása őszinteségében és részletességében rejlik. Ugyan reménykedtem benne, hogy az összes éráról lesz szó az irományban, arra viszont nem számítottam, hogy minden egyes korszakot ennyire behatóan írnak le – a zeneszerzési folyamatoktól, a turnék főbb eseményein és hangulatán keresztül egészen az adott lemezek listahelyezéseiig minden információ megtalálható a fejezetekben. Ami pedig még nagyobb meglepetéssel szolgált, az az, hogy a srácok még a kislemezekre és a klipfelvételekre is kitértek, és nem ám egy-két mondat erejéig, hanem legalább fél oldalon keresztül olvashattunk ezekről az eseményekről is. A legjobban az tetszett, hogy a tagok anekdotákkal is bőven megajándékoztak (a sörtündér-sztorin még a mai napig könnyesre röhögöm magam), sőt, a problémákat is nyíltan, kertelés nélkül elénk tárták és elmagyarázták – így kell ezt csinálni, kérem szépen!

És akkor kritikám végén a korábban említett extrákra szintén kitérnék, ugyanis ennyi gyöngyszem után Sonatáék még arra is vették a fáradságot, hogy nagyjából harminc oldalnyi képpel illusztrálják a történetet. Emellett az utolsó oldalakon a teljes diszkográfia is olvasható (kislemezekkel, koncert DVD-kkel együtt, megjelenési országra lebontva), sőt, két olyan listát is találunk, amiből kiderül, mit ettek-ittak a fiúk egy-egy fesztivál során (megsúgom, az alkohol jelentős mennyiségben szerepel). Végül Tony „The Key” című debütáló novelláját is olvashatjuk, amiben elég erősen dominálnak a fantasy stílusjegyek.

A morgolódásaim ellenére abszolút megérte várni a Sonata Arctica könyvre, hiszen amint a kezemben fogtam, nagyon nehezen tudtam csak letenni. A srácok laza, olykor csipkelődő és vicces mesélési stílusa, a rengeteg új információ és a könnyű nyelvezet rendkívül élvezetes olvasmánnyá teszi a művet. Rajongóknak kötelező darab, de még akár olyasvalaki kezében is el tudnám képzelni, aki nem ismeri a bandát, hiszen mire a végére ér, szinte mindent megtudhat erről az öt finn zenészről, és akár még meg is szeretheti őket.

Szerző

Avatar
Misplaced
Szerkesztő

Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .