A sorozat második évadában komoly változások történtek: Lola Glaudini, vagyis Elle Greenaway ügynököt kiírták a sorozatból, a karakter mentális problémájára hivatkozva, és Jason Gideon (Mandy Patinkin) is távozott a Gyilkos elmékből – a színész döntését, a széria elhagyásáról itt nem kívánom elemezni. A személycserék bár kezdeti nehézségeket okoztak, nagyon jól felpörgették az FBI csapatának nem hétköznapi életét.
Jason Gideon ügynök legdurvább félelmét élte át, mikor egy általa futni hagyott sorozatgyilkos, Frank Breitkopf (Keith Carradine) visszatért „régi hivatásához”, és megölte Gideon kedvesét, méghozzá brutális módon. A csapat Hotchner (Thomas Gibson) vezetése alatt felkutatta az elkövetőt, ám ez sem a hétköznapi módon zajlott le. Gideon összeomlott, és búcsút intett a csapatnak, ezáltal megüresedett a helye, a választás pedig egy korábbi viselkedéselemzőre, David Rossira (Joe Mantegna) esett, aki igazi öreg róka a szakmában, és elismert írója a viselkedési problémáknak – talán ezért is volt különösen meglepő a csapat többi tagjának a visszatérése, ami minden bizonnyal több annál, mint hogy újra rosszfiúkat akar elkapni.
Elle távozásával szintén megüresedett egy hely, azonnal akadt is jelentkező a pozícióra, csakhogy Emily Prentisst (Paget Brewster) senki sem vette komolyan az ügynökségnél, mivel édesanyja politikus, így kizárólag a törtetést látták a nőben. Csakhogy Emily minden, csupán törtető nem, és nagyon gyorsan bebizonyította Hotchnernek és a többieknek, hogy ő bizony erre a munkára hivatott.
Az új tagokkal bővült viselkedés elemzőknek nem csak a friss felállással, hanem további, válogatott szörnyűségekkel kell szembenézniük, új sorozatgyilkosok bukkannak fel, régi módszerek kerülnek elő, gyermekek tűnnek el, és önző emberek hagyják sorsukra a többieket. Ilyen munka mellett azonban nem könnyű visszatérni a hétköznapi életbe, és ez sok tagon meg is látszik, de leginkább Hotchneren, aki otthon már komoly problémákkal küzd feleségével, és kisfiával.
Ritkán mondok ilyet, de a személycserék nagyon jót tettek a Gyilkos elméknek – bár örültem volna, ha Elle marad, és mellé érkezik Prentiss, mert a két hölgy fantasztikus lett volna együtt. Gideon sokszor mufurc, zárkózott, és zavaróan okoskodó stílusát kellemesen felváltotta az elején szintén zárkózott Rossi, ám a férfi epizódról-epizódra nyílt ki, és megmutatván az igazi, humoros és olaszosan nagycsaládos énjét, teljesen új irányvonalra terelte a szériát.
Tény, hogy a sorozat fokozatosan tolódott el a durva thrillerből brutális krimibe (az új évadoknál már nem is beszélve), ez talán a nézettségcsökkenésnek és sok, logikai buktatónak köszönhető, ami a kissé kusza és nehezen összeegyeztethető idővonalnak tudható be. Ám a harmadik évad még abba a korai szakaszba tartozik, ahol a nyersesség, a dráma és az akció nagyon kényes egyensúlya került a képernyőre, ezáltal megmutatva, hogy minden éremnek két oldala van.
Az évad ismét cliffhangerrel zárult, méghozzá egy igen elsöprő erejűvel, ami talán a leginkább lázba hozott a finálék közül a sorozatban. New York veszélyes hely, és ezt Hotchner csapata a saját bőrén tapasztalta meg.
Szerző
One thought on “Gyilkos elmék (2005-), 3. évad”