A Skyline azon sci-fik egyike, ami képes beleégni az ember tudatába: kissé sekélyes karakterei ellenére olykor igazán feszült és meglepően jó akciójelenetekkel megáldott sztori néha elvesztve lendületét, unalmassá és kliséssé vált, de vitathatatlanul látni kell a filmet, ha másért nem, hát a meglepően sokkoló végkifejletért.

skyline.1

Egy baráti társaság tagjai a nagy buli utáni reggelen arra ébrednek, hogy furcsa kék fény hatására emberek tűnnek el, majd a semmiből előbukkannak a fényeket kibocsátó hatalmas űrhajók is. A fénybe belenéző és azonnal elvesző egyének felszippantódnak az űrhajókra, ahol nem tudni mi vár rájuk, ez pedig olyan töménytelen mennyiségben történik, hogy a város azonnal kihalttá válik. Jarrod (Eric Balfour), és barátnője, Elaine (Scott Thompson), az életükért harcolnak az idegenekkel, akik nem érik be csupán a kék fény használatával, és különös, csápos lényeket küldenek mindenhova, hogy az utolsó embert is begyűjtsék. De vajon néhány ember képes-e szembeszállni egy ekkora erővel?

skyline.2

A Skyline egyszerre újító és friss, ugyanakkor sablonos és koppintós: látszik, hogy az alkotók, Greg és Colin Strausse ismerik a sci-fis idegenmegszállók összes művét, és nem átalkodnak belőlük lecsippenteni a maguk javára, ám ez nem jelenti azt, hogy ez az összefércelés nem válna be. Sőt, remekül működik a Függetlenség napja felhőből előbukkanó anyahajói a Világok harcából jól ismert csápos lényekkel, vagy a Cloverfield meghatározhatatlan alakú szörnyeivel.

A látvány elsöprő erejű, nemhiába, hiszen a rendező testvérpár korábban fantasztikus effektjeivel futott be. Az űrhajók még a távolból is igazán részlet gazdagok, a szörnyek durvák és gusztustalanok, a kék fény pedig vakítóan éteri és lerí róla, hogy nem evilági – különösen azokat a képkockákat élveztem, ahol megmutatták a fény hatását az embereken, nem kapkodva, vagy remegtetve a kamerát, hanem premier plánban és hosszan elidőzve.

skyline.3

Azonban a szereplőkről már nem tudok ilyen jót nyilatkozni, ugyanis a karakterek sablonosak és klisések, semmifajta jellemfejlődést nem tudnak produkálni, és az esetek nagy részében a józanésznek ellentmondva cselekszenek. Talán a legidegesítőbb mind közül Elaine, aki hisztijeivel és ostoba tetteivel kivívta haragomat, egyúttal értetlenkedve álltam Jarrod erős érzelmei előtt, amit a lány iránt érzett.

skyline.4

A Skyline története önmagában ütős, végkifejlete merész, ám a feszes tempót sok helyen megtörik az élettelen dialógusok és a szereplők érhetetlen megnyilvánulásai – arról már nem is beszélve, hogy valódi színészi játékot egyikük sem tud felmutatni. Pedig a potenciál megvolt a filmben, hiszen látványával és merész húzásaival – a koppintások ellenére – egy igazán izgalmas sci-fi, csak kár, hogy pont a legfontosabbakkal, a szereplőkkel és a drámai helyzetükkel nem tudtak jól bánni az alkotók.

Szerző

Avatar
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Hozzászólások

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .