Mindössze négy napja annak, hogy összefutottam ezzel a szériával, és őszintén – kicsit sem bántam meg. Bár a végére volt némi Pokemon utóérzetem, a Slugterra mégis egy ötletes, jó humorral rendelkező sorozat, cuki kis ugráló lényekkel karöltve.

Slugterra1

Slugterra világa a földfelszín alatt helyezkedik el, a bolygónk közepét körülvéve. Itt is élnek emberek (!), de mellettük még találhatóak barlangi trollok, molenoidok, a nevük ellenére nem rosszfiú árnyéklények, valamint a cuki kis slugok (ezekből összesen kilencvenkilenc különféle típus van). Ők az itteniek harcostársai, háziállatai, és a szemetebbek jó pénzért el is adják őket. Ezt a világot őrizte a felszínről származó Shane család immáron generációk óta, és apja eltűnése után Eli veszi át a stafétabotot. Bár apjától sok minden megmaradt, mégis egyedül kell boldogulnia, slugot találni, csapatot kialakítani, akikkel karöltve veszi fel a harcot Dr. Blakk és az ő ghoullá változtatott slugjai ellen.

Slugterra2

Na, ami minden, a régi Cartoon Networkon felnőtt emberkének először szembe fog tűnni, az a grafika, ami a Viharsólymokból lehet ismerős. De nem csak ez lehet, hanem már a főhős csapat is: Eli teljesen olyan, mint Aerrow, Beatrice egy az egyben Piper, rezidens mechanikusunk Kord is egy kiköpött Junko (csak kékben), valamint a tisztítószer nevével megáldott Pronto remekül ötözi magában Flinn egóját Stork paranoid személyiségével. Magyarán visszakaptuk a Viharsólymokat, csak itt nem repülnek, és nem kristályokkal dobálóznak, hanem slugokat lőnek ki a fegyverükből.

Slugterra5

És akkor a slugok! Istenem, de édesek! Az biztos, hogy nem tudnék választani közülük, hogy melyik is a legcukibb, de mivel horrorfan is vagyok, így a ghoul verziójukat sem tudom megvetni. Na de, maradva a komoly témánál: a slugok szó szerint slugterra éltető ereje, hiszen minden, ami van, él és lélegzik, az miattuk lehetséges. De a fekete víz (ami még mindig vörös színű!), és az amiatt ghoullá tett lények csak bajt és pusztulást hoznak. De, mint minden kórokozóra, itt is megvan az ellenszer – közelebb is, mint azt gondolnánk.

Slugterra4

Történetvezetésben hozza az ilyen típusú sorozatoktól elvártat: vannak benne látványos harcok, érdekes mellékszereplők (külön kedvencem a Legyőzhetetlen Mester), jó beszólások és feszegetni való kérdések. Ez utóbbit most jobban kifejteném: ugye Eli és az apja Will is a felszínről származik, de erről egész Slugterrában senki sem tud, hiszen ők a felszín létezésében (vagy ahogy ott nevezik, a Lángoló Világ) se hisznek, és, a törékeny egyensúly megmaradása miatt ennek így is kell lennie. Egyik világ sem tudhat a másik létezéséről – és ez azért valljuk be, hogy egy jó húzás.

Slugterra6

Az epizódok kellően változatosak, és nem kevés humorral dobálóznak: fő okozója ezeknek általában Pronto. Na, az ő jelenetei és beszólása bizony megérnek egy misét, de én mégsem zárhatom le a cikket addig, amíg szót nem ejtek arról a részről, ahol Eli végleg a kedvencemmé vált. A helyi plázát ellepik a zombik, és Eli (aki az apjával együtt nézett temérdek zombis filmet) próbálja a filmes dolgok alapján menteni a csapatot, de valamiért minden ilyen mondata arra végződik, hogy „aztán felfalják őket”.

Slugterra3

Mindent összevetve és a slugokat kilőve, a Slugterra egy egyáltalán nem rossz sorozat a fiatalabb korosztálynak, hiszen a nagy átlaggal ellentétben ez tanít is nekik valamit, a humora is nagyrészt érthető a számukra – és akkor még nem is beszéltünk a cukifaktorokról! Mára ennyi voltam, megyek is vissza slugra vadászni!

Szerző

Hanama
Hanama
Alapító és szerkesztő

Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Hozzászólások

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .