De ami made in Amerika – Kaptár: Kárhozat (2012)

Diplomás kockaként és renegát cikkíróként, bár az eszem és a szívem folyton harcban áll, de egy csatában mindig tudok dönteni: ha játékadaptáció egy film, akkor az legyen animációs. Az élőszereplősekben már elvesztettem szinte minden bizalmamat (kivéve a Doomban), és az elkövetkező évek alkotásaiban sem látok több esélyt (legfeljebb a WoW filmben), így maradok az animáció híve, amit csak erősíteni tud, ez a 2012-es kis finomság Leonnal a tetején – következzék a Kaptár: Kárhozat.

Kaptár1

Mint minden rendes zombis/mutánsos/zombi-mutánsos sztorinak is ki kell indulnia valamiből. Itt a cselekmény a Kelet Szláv Köztársaságban játszódik, ahol polgárháború dúl, és bizonyos gyanús ügyletek miatt Sam bácsi kiküldi különlegesen nem titkolt ügynökét, Leon S. Kennedy-t, akit bár szinte egyből a küldetés kezdetén visszahívnak, ő bátran nemet mond, hogy aztán az ellenállók elfogják. Közben lesznek itt zombik, Lickerek, óriás zombik, Ada Wong és persze nagy érzelmek, némi humorral karöltve.

Kaptár2

Animációs filmként egyből némi előnnyel indított nálam, amit aztán el is vesztett az ellenállás egyik főembere, Buddy karaktere által (legalábbis kezdetben), majd kaptam egy érdekes ellent – már, ha lehet annak nevezni – Svetlanát, a jelenlegi kormányfőt, akinek a legjobb és messze leglátványosabb jeleneteket köszönhetjük. Aztán ott van még a főbb mellékszereplők között JD, aki egyrészt a kevés humort szolgáltatja a filmben, másodszor hozzá köthető a filmben lévő legűberebb beszólás – és miatta sírtam is majdnem el magam, amikor megtörténtek bizonyos csúnya dolgok. Tehát szereplők terén kellően érdekes a felhozatal, még úgy is, hogy Leont, Adát vagy Hunnigant nem számoljuk bele. Mindenkinek oka van: Buddy bosszúra szomjazik (a szokásos dolog miatt), JD a haverja mellett akar lenni, meg egy jót bulizni közben, a zombik enni akarnak, én meg a jó filmet – amit meg is kaptam.

Kaptár4

Amennyire bepöccentem az utóbbi élőszereplős Kaptár filmektől, a Kárhozat annyira vissza is hozta a lelki egyensúlyomat: részben akció, részben horror, és teljes egészében Resident Evil.  Hozza azt, amit  már elvárunk a játékok miatt, és képes nekünk megmutatni újabb szerethető vagy kevésbé szerethető arcokat.

Kaptár5

Grafikát tekintve szerintem klasszisokkal jobb, mint például a Kaptár: Bioterror, de ezt betudom annak (a korát tekintve), hogy ebbe azért több pénzt is fektettek, mint 2008-as elődjébe. Sem az eredeti, sem a magyar szinkronra nem lehet a legkisebb panaszom sem, és a színvilág is kellően ötvözi egy háborús övezet sötétségét a végjátékban lévő bossfight-ban érzékelhető vakító világossággal.

Kaptár3

Tehát a Kaptár: Kárhozatot nem kell a nevére ítélni: pörgős, látványos, remek a hangulata, jók a szereplők –minden olyan dolog itt tökéletesen megvan, amit én az élőszereplős filmek egy jó részéből hiányolok. Igaz, mindegyik más-más dolgon bukik el (valamelyik az összesen), de, ha választanom kéne, mondjuk a Kaptár negyedik része vagy e között, kérdés nélkül a Kárhozat mellett teszem le a voksomat.

Kaptár6

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.