Sosem voltam oda a sherwoodi erdő igazságosztójáért (egy kivételt leszámítva, de abban a szereplők zöld harisnyában ugrálnak és lökött dalokat énekelnek), így nem éltem bele magam túlságosan az új Ridley Scott-féle adaptációba. Kiderült, hogy én jártam jól, hiszen az alacsony elvárásom mellé alacsony színvonal párosult.

robinhood.2010.4

Robin Longstride (Russel Crowe) szegénysorból származó vitéz, aki a Szentföldig utazott szerencséje megtalálásában, ám ott nem talált mást csak vért és halált, így a megfáradt harcos visszatért hazájába, Angliába, ám egy különös intrika folytán (hazavitte a halott király koronáját) Robin Hooddá, a nemessé vált, és ezzel megörökölte a család tetemes vagyonát is. Vagyis örökölte volna, ha néhány kapzsi hivatalnok nem dönt úgy, hogy megfosztják mindenétől, és egyúttal a környék összes férfijával és nőjével így tesznek. Robin azonban szokatlan csapatot verbuvál maga köré, ahol jobb keze Kicsi John (Kevin Durand) lesz, és együtt szembeszállnak a Nottinghami seriffel (Matthew MacFayden), Sir Godfrey-val (Mark Strong), az udvari intrikákkal és az utódlási káoszt kihasználó franciákkal.

Bár Ridley Scott neve korábban garancia volt a minőségre (A nyolcadik utas: a Halál, Szárnyas fejvadász, Thelma és Louise), manapság neki is hanyatlik a csillaga és ontja magából a pocsék filmeket (Exodus, A szupercsapat), nos, a Robin Hood az utóbbi kategóriába tartozik, és ezen az igen szép stáblista sem tud mit szépíteni.

robinhood.2010.3

Érdemes tisztáznunk, hogy filmünk egy amolyan előzményfilm, ami egyúttal kísérletet tesz a mítosz felélesztésére, mégis hozzá kíván adni az emberi oldalhoz úgy, hogy elveszi a misztikumot, helyette pedig valódi gondokat helyez hősünk nyakába, hogy aztán ismételten erősítse mítoszát – ez a káosz pedig önmagában elég ahhoz, hogy értelmetlenné tegye a filmet. Most is igaz a mondás: a kevesebb több – de már az is elég lett volna, ha az alkotók képesek eldönteni, mit is akarnak igazán kihozni Robin Hoodból.

robinhood.2010.2

A film tempója szinte követhetetlenül unalmas, folyton belesüppedünk egy sötét é kissé depresszív én saját fájdalmába, ahonnan néha kizökkent minket egy kisebb csetepaté, ám ez nem Ridley Scott szokásos minőségében tárul a néző elé, hanem hol elnagyolt, hol pedig lapos pillanatokat láthatunk, vagy éppen egy túlsietett akciójelenetet. A több mint két órás játékidő felénél pedig már igencsak elcsépelté válik Robin Hood íjászkodásának folytonos lassítása.

Robin Hood ezúttal is megtalálja a maga Marionját (Cate Blanchett), aki bár szerelmesek ez abszolúte nem jön le a vászonról. Crowe és Blanchett között nem működik a kémia (miféle kémia? van egy olyan érzésem, hogy gyűlölik egymást). Emellett Crowe egyfajta morcos arckifejezéssel tolja végig a filmet, de lerí róla, hogy ő unja leginkább az egészet. Említésre maximum Kevin Durand érdemes, mint Kicsi John, akinek a filmbeli kevés poénokat köszönhetjük.

robinhood.2010.1

A Robin Hood egyike a rossz remake-eknek, és az ékes bizonyíték arra, hogy a nagy nevek is kiadhatnak vackot a kezeik közül, ami igencsak sajnálatos, hiszen igazán remek alapanyag került Ridley Scott kezébe.

Szerző

Avatar
Catleen
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .