Nincs is jobb annál ,mintha találsz egy elsőre érdekes sorozatot, amit megnézel, utána meg leesik, hogy – jé, ezt már láttam valahol máshol! Az Akatsuki no Yona megnézése után is ez az érzés fogott el, hiszen néhány tényben eltérnek, mégis erősen hajaz több, hasonló hímarzenállal dobálózó sorozatra is: Fushigi Yuugi, FY Genbu Gaiden vagy a  Harukanaru toki no Naka de – hogy csak párat hozzak fel példaként.

Akatsuki no Yona2

Az alapja az animének egyszerű, mint a jó saller: van egy hercegnő, Yona, aki éli kis hercegnői világát, amíg az apját, a Császárt meg nem ölik, Yonának meg menekülnie kell. Segítségére van ebben testőre Hak, meg egy gyógyszerekben jártas kis bugris Yoon is. De itt még nem áll meg a halottas menet: Yona ugyanis nemcsak hajszíne miatt különleges, hiszen őse, a nagy király a trón mellett négy sárkányharcost hagyott hátra, akiknek a jelenlegi generációját kell összegyűjtenie Yonának, hogy a trónt visszakövetelhesse.

Akatsuki no Yona6

Mivel nem a szidással akarom kezdeni, inkább a jó dolgokat rakom előtérbe: a grafikára a legkisebb panaszom se lehet, a ruhák, a környezet mind remek, valamint a kornak megfelelő építmények is nagyon látványosak. A főhősnőről kivételesen el tudom azt mondani, hogy csak az első pár részben akartam a kútba dobni, utána fokozatosan lett fokról-fokra szimpatikusabb – nem kifejezetten egyedi jelenség Yona, de még így is kilométerekkel  jobb, mint Miaka (Fushigi Yuugi). A humor is olykor jó (nekem csobogsz, kicsi patak?!), és maga az alapkonfliktusnak is van értelem, de ami igazán nálam az i-re a pontot tette, azok a Sárkány Harcosok múltja: kit tiszteltek, kit féltek, de mindannyijukat kívülállónak kezelte a közösség (vagy a saját családjuk), ahol éltek

Akatsuki no Yona4

A legjobb példa erre a Kék Sárkány Shin-ah, akinek a neve se volt addig, amíg Yonaék nem adtak neki egyet. Minden csendes antiszocsága ellenére egy vajszívű gyerek, akinek szó szerint lélegzet elállítóak a szemei. Kija (Fehér Sárkány), Jae- ha (Zöld Sárkány) vagy éppen Zeno is képesek odatenni a humornak, a dilis szerzetesről Ik-Sooról is kell, hogy essen némi említés. Hak sem egy rossz karakter (azért a humora neki sem semmi), de úgyis az lesz a végzete, hogy vagy meghal Yonáért vagy összejön vele. És akkor elértünk a háremrészhez!

Akatsuki no Yona1

Mert, hogy már megint sikerült kifognom egy hárem sorozatot, csak most egy fordított háremet, ahol sok pasi lesi egy csaj minden kívánságát. És persze megvannak a kötelező pasi archetípusok is: a beszólogatós, de jószívű (Hak), a tisztelettudó (Kija), a nőcsábász (Jae-Ha), a szimpla dilinyós (Zeno), a Shota (Yoon) és még sorolhatnám, de nincs kedvem. Igen, a karakterek minden múltbéli tragédiájuk ellenére abszolút jellegtelenek, semmi jellemmixelés vagy komolyabb tényező nem áll mögöttük, ami miatt kitűnnének a sok másik bishounen közül. Yona is, hiába szimpatikusabb, mint a legtöbb ilyen animének a hősnője, teljesen alapsablon ő is. De, ami a legfájóbb az egészben az, hogy hiába kezdjük el tökre belelkesülve ezt a sorozatot, már előre tudjuk sejteni, hogy mi lesz a vége.

Akatsuki no Yona5

Nem pont az Akatsuki no Yonára vagyok a legmérgesebb, hiszen vannak ettől milliószor rosszabb sorozatok, de itt tetőzött be nálam ez a már fehéren izzó indulat, és most ki is adtam nagyjából magamból. Nem rossz sorozat, de nincs is benne olyan dolog vagy személyek, akik a jók közé képesek felemelni – ez pedig nagy kár.

Akatsuki no Yona3

Szerző

Hanama
Alapító és szerkesztő

Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

One thought on “Húsevő Mókus! – Akatsuki no Yona”

Hozzászólások

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .