Folytatódjon hát az évadpremierek sora, rögtön egyik személyes kedvencemmel, a Castle-lel, ami idén ismét új showrunnert kapott – csak sajnos azt kell, hogy mondjam, eddig nem sikerült belopnia magát a szívembe.
Nagy változások történtek, mióta májusban magára hagytuk hőseinket: Gatest előléptették, helyét pedig, immár kapitányként, Beckett foglalja el. Castle újraizzítja magánnyomozói vállalkozását – az újonnan felturbózott irodában –, amibe, apja beleegyezését nem is kérve, Alexis is besegít. Ryan és Espo a régi, azt leszámítva, hogy kiderül, Ryanéknál jön a következő baba, amitől Kevin ismét aggódni kezd a pénzügyek miatt. Szóval ez az alapszituációnk, amikor is első kapitányi munkanapjának reggelén – amit Castle cupcake-kel és egy új karkötővel ünnepel meg – Kate elindul egy megbeszélésre a zsarupalotába, ami után nem sokkal a srácok szólnak Ricknek, hogyha unatkozik, nekik van egy ügyük, amibe besegíthet – egy felújításra váró színházban megöltek három férfit, akik mind hamis személyazonossággal rendelkeztek. Csakhogy Castle még valami mást is talál a helyszínen: Kate új karkötőjét, méghozzá egy vértócsában.
Az első nyolc perc – vagyis a felvezetés – zseniális és imádtam. Hozta a megszokott és szeretett Castle-stílust, a humort, a romantikát, a civódást, a könnyedséget. Kate és Rick jelenete a hálóban tökéletes, és az új irodáért – ami még fontos szerepet fog játszani a szezonban, érzem – is egyenesen oda vagyok. Azért ezekben a jelenetekben már érezhető volt, hogy nagy vonalakban merre akarhatják majd vinni a sztorit évadszinten, és tetszett is az, amit láttam. De aztán jött a karkötő megtalálása, én pedig úgy éreztem, mintha hirtelen egy másik sorozatba csöppentem volna.
Mert Kate szemrebbenés nélkül hazudik Castle-nek, és hamis személyazonosságot használó zsoldosok járkálnak mindenfelé, és folyik a vér, és meglövik Kate-et, és tarantulákkal kínozzák az embereket, és lövöldöznek az őrsön, és a nézőnek abszolúte, de totálisan fogalma sincs arról, hogy mi történik, mert az írók úgy vannak vele, hogy vicces dolog húzni az idegeinket.
De most komolyan, nem viccelek, ez, amit most így elmondtam, mind benne van az epizódban – aminek hatására minden egyszerre baromi sokkoló, és semminek sincs valódi súlya –, és tényleg esélyünk sincs megérteni, hogy mi van, mert az csak akkor menne, ha a sztori mindkét oldalát ismernénk, de mi csak Castle-ével vagyunk tisztában, Kate-é meg egy nagy fekete lyuk. De talán ez a jövő héten orvosolva lesz (mert ha-ha, duplarészes évadnyitány, szenvedjetek csak!), ugyanis az IMDb-s epizódleírás szerint ez a rész „Castle szemszögéből mondja el a történetet”, tehát feltételezhetjük, hogy a jövő heti meg majd Kate-éből (amúgy így belegondolva, ezt még a két rész címe is alátámasztja, hiszen az eheti az XY, a jövő heti meg az XX címet kapta, amik meg a férfi illetve a női kromoszóma megjelölése).
Na, de visszatérve kicsit az eredeti gondolatmenetemhez: az egész részből – na, jó, az első jelenetet leszámítva – hiányzott az egész Caskett-érzés, ami ennek a sorozatnak a sava-borsát adja. Korábban is voltak már olyan epizódok, amiket Kate és Rick külön töltött – Hunt és az In the Belly of the Beast, például –, de a lelki kapocs attól még megvolt, valamint mindkettejükből kaptunk eleget. Most viszont Kate-nek keményen négy jelenete volt, amiből kettőben nem is beszélt, meg alapból olyan nézőpontot vett fel a narráció, ahol teljesen el voltunk tőle vágva, ami bennem, személy szerint, borzalmas hiányérzetet hagyott.
Ami viszont tetszett – bár talán egy kicsit hirtelennek éreztem – az Alexis fejlődése, aki lassan felnő, a saját kezébe veszi a dolgokat, és igen, nyomoz. Nem csak apja vállalkozásában, hanem akkor mutatja meg csak igazán, mit is tud, amikor részben az ő feladatává is válik, hogy megtalálják Beckettet. Szintén pozitívum Hayley Shipton (Toks Olagundoye) – akit amúgy az IMDb Hayley Vargasként jelöl meg, szóval valószínűleg lesz itt még balhé a csaj körül –, az angol biztonsági szakember, aki, az ellopott személyazonosságok után kutatva, maga is belekeveredik az ügybe. Hayley belevaló, talpraesett, pimasz, és nem zavarja, ha egy kicsit meg kell szegni a törvényt ahhoz, hogy elérje a célját – ami a későbbiekben, gondolom, gyönyörű kontrasztot fog állítani közte és Beckették közt. Ja, mert nem említettem? Ő bizony állandó karakter lesz.
Szóval, összességében nem igazán tetszett ez a rész – mondjuk itt nem arról van szó, mint például a Big Bang esetében, ahol egyszerűen gagyi volt a sztori, hanem arról, hogy túl tömény volt, túl hirtelen, túl véres, túl drámai, és egyelőre teljes mértékben érthetetlen – bár azért pár dolog már kezd derengeni –, viszont látszik, hogy valami nagyobb dolgot építenek az írók, ami végül teljesen koherens lesz. Biztos vagyok benne, hogy a jövő heti epizód végére kitisztulnak majd a dolgok, és hogy a harmadik-negyedik résztől jönnek majd ismét a könnyedebb, romantikusabb részek, csak hát… Nem egészen erre számítottam, na.
Szerző
One thought on “Castle S08E01 – XY”