Zombis sorozat, ami annak ellenére izgalmas, hogy egy rész erejéig nem is látunk zombikat? Nos, igen, méghozzá brutálisan!
Kilenc nap telt el, mióta a katonák betették a lábukat a kertvárosba és megmentették Patricket, a szomszédot. Kilenc nap telt el mióta felhúzták a kerítést, és azóta csak a katonák irányításával lehet bármit tenni. Kilenc nap idegőrlő dologtalanság, mikor Madison már másodjára festi ki a lakást, Nick a szomszéd koszos medencéjében lopja a napot, Alicia Susant siratja, Liza ápolóként segíti a helyieket, Travis helyi polgármesterként tevékenykedik, Griselda lába pedig egyre rosszabbul néz ki.
A katonák azonban közel sem azok a megmentők, mint aminek láttatják magukat, ellenben ők kontrollálják az élelmiszerellátást, a gyógyszereket, az áramot és vizet, valamint kijárási tilalmat vezettek be mind a kerítésen túlra, mind sötétedés utánra. Travis azonban még hisz benne, hogy a kormány nemsokára megoldja a fennálló helyzetet és családja élete visszatérhet a megszokott kerékvágásba. Azonban Madison nem ilyen derülátó, plán mióta Chris mutatott neki egy általa készített felvételt, ahol a kiürített zónában valami fény pislákol, így a nő utánajár a dolognak.
„Fight the dead, fear the living!” Nagyjából ennyiben benne van minden, ami leírja a kialakult helyzetet, hiszen hiába a járkáló halottak, jelenleg a statáriumot hirdető állig felfegyverzett katonák nagyobb veszélyt jelentenek főszereplőinkre, mint a nem is oly’ halott halottak. Bár rend és nyugalom honol ekkor az elkerített részben, azért a katonai vezető reakciója az éppen összeomló családapára előrevetíti a nem túl rózsás jövőt.
Madison és Daniel beszélgetése elárulta, hogy miért is volt annyira biztos a férfi a dolgában. Gyermekkorában már megtapasztalta az emberi álnokság és hazugság erejét, így ő alapból fenntartással kezel mindent és mindenkit (de persze főleg a katonákat), azonban az eltelt másfél hét alatt kellően megismerte Madisonékat ahhoz, hogy bennük megbízzon, ami egy igencsak megható pillanatra sikeredett.
Nick még mindig ugyanaz az érzelmileg labilis, folyton visszaeső taknyos, ám újabb tettével sikerült annyira kihoznia édesanyját a sodrából, amilyet még nem tapasztalt. Az epizódot egyértelműen a nők vitték, ugyanis Madison mellett Alicia kapta a legerősebb jeleneteket: a járkálóvá vált szomszédjuk, Susan (vagyis ahogy ő hívta, Su-Su) házba tört be, és végignézve a szeretett nő emlékein maga is saját szerelmét hiányolja.
A Fear the Walking Dead megint bebizonyította, hogy méltó anya-sorozatához, a Walking Deadhez, és ha ilyen kemény tempót diktál, lehet, hogy túl is szárnyalja azt – ezzel pedig a nézők mindenképpen jól járnak.
Szerző
