Robogunk tovább a Gotham második évadának harmadik részével, és elképesztő, de nem csak előre halad a sorozat, hanem egyre csak ível felfelé. Figyelem! A következő cikk nyomokban Spoilert tartalmaz, csak saját felelősséggel!
A rendőrségi tragédia után, Jim Gordon (Ben McKenzie) próbálja összekaparni a rendőrség erőit, miközben dúl benne a bűntudat, hogy nem tudta megmenteni Essen főparancsnokot. Eközben Galavanék kis színjátéka tovább folytatódik, újabb nagy műsorral kedveskednek a Gothami közönségnek, akik egy jótékonysági rendezvényen gyűlnek egybe a gyermekkórház javára. Ezen a rendezvényen az illetékes bűvészt kiiktatva Jerom (Cameron Monaghan) és Barbara (Erin Richards) veszik át a stafétát, ahol sikerül megölni a polgármester – helyettest, és még jó pár ártatlan embert. A színjáték egyetlen célja, hogy Gothamban feltűnhessen a hős, aki véget vet Jerom és bandája ámokfutásának.
Menjünk szépen sorban, mert van itt boncolgatni való bőven. Jim még mindig nem érte utol magát. Egyre csak elönti a történések áradata, és még mindig nem tudja hol áll a feje, de mint mondtam, ő örülhet, hogy egyáltalán állhat valahol. Marcangolja a bűntudat Essenért, a rendőrtársaiért, valahol Barbaráért, és körülbelül az egész város szenvedésének súlya az ő vállát nyomja.
Egyre többet kapunk a fonott kalács képű Theo Galavanból (James Frain) aki olyan szinten átlátszóan adta elő az új Gothami hőst, hogy az valami gusztustalan. Mármint gusztustalanul jó, mert bájgúnárnak tökéletes. Az pedig hihetetlen, hogy ezt bárki is bevette a lakosok közül, de már ebben a korban is nagy ereje volt a TV-nek, úgyhogy a népek alaposan bekajálták az ő kis előadását.
És ahogy a cím is mutatja, az, aki ebben a részben a legrövidebbet húzza, az az én apró kis szívem csücske Jerom, aki úgy tűnik lehúzta a függönyt rendesen, de amit a rész végén kapunk, az voltaképp összefoglalja a Joker mítoszt egy az egyben. Vagyis, hogy bárkiben ott van a Joker, bárkiből lehet, aki egy kicsit is fogékony az őrületre, sőt, még a tiszta emberekben is ott lehet. Olyan ő, mint az agyunk legtávolabbi zugában meghúzódó apró kis hang, aki előtörne, ha hagynánk. Nagyon is igaz tehát, hogy Jerom amolyan járványt indított el a városban, így most, ha még nem is lépnek majd színre, ott lesznek az utcákon a pici Jokerek, akik hordozzák magukban a káoszt. Szerintem még kapni fogunk Jokert, és lehet lassan az ismert háttértörténettel rendelkezőt. És ne feledjük el, Joker sosem hal meg, még akkor sem, ha látjuk leszúrva, valahogy mindig feltámad, ezt jegyezzük meg, Mr. J hallhatatlan!
Ez a rész hátborzongató. Nem csak a vége miatt — főleg azért — de egyszerűen belegondolva, hogy Gothamben egy nyomorult közösségi esemény sem telhet el a nélkül, hogy valaki ne hagyná ott a fogát, az félelmetes. Jótékonysági rendezvény, cirkusz vagy akármi legyen, ahol tömeg van, ott balhé lesz dögivel. És emellé társul, hogy természetesen mindig az kerül veszélybe, aki Jimnek fontos, vagy ebben az esetben Bruce, aki megpróbál visszarázódni az életbe.
Színészi játék terén még mindig kifogástalan a helyzet, szegény Jeromot, hamar kisodorták a képből, de ez pont így jó, ahogy van, meg kellett tenni ezt a lépést, hogy Galavanék tovább dolgozhassanak. És, ha már itt tartunk. James Frain annyira undorítóan játssza a szerepét, hogy ettől briliáns, mint mondottam. Átlátszó, mégis eladható. Nyálas szöveg, pont azt mondja, amit a közönség hallani akar, ez a fickó tudja az igazi álhős receptjét. Barbara játéka egyre őrültebb és ez tetszik, jó végre látni egy elmeháborodott női karaktert nem csak valami összehordott tákolmányt, Erin Richards jól átérzi ezt, és jól is adja át. Cameron Monaghan játéka, ahogy már sokadszorra ismételgetem önmagam, tökély. A bűvész előadása, ahogy a TV-ben előadta magát, zseniális, hiányozni fog nagyon. Akiből viszont többet várnék az a másik szívem csücske Pingvin, akiből most csak pár percet kaptunk, reménykedem, hogy a következő részekben most már ő is belelendül, és nem csak otthon ül majd, mint a megfáradt Don.
A Gotham tehát szinte pofátlanul száguld előre, letarolva a társait, és valóban joggal van mindenki kiakadva, hogy mennyire jó ez a sorozat, mivel szinte minden rész végén, hajolgatva keressük az állunkat, és nem győzzük kivárni a következő részt.
