A sorozat kilencedik évadára a The Big Bang Theory megragadt a „cuki, de lapozzunk” kategóriában.
Leonard és Penny végre rászánja magát, hogy összeköltözzenek, ami persze kiakasztja Sheldont – ám végül kedvenc kattant kockánk egész éretten kezeli a helyzetet, elrendezi a Leonarddel való papírmunkát a költözést illetően, majd Bernadette unszolására – mert hogy milyen remek lehetőség ez arra, hogy találjon valakit, aki még Leonardnél is jobb –, nekiállt, hogy új lakótársat keressen. Ez persze nem sikerül, amit Sheldon annak a számlájára ró fel, hogy Leonard életre hívta az érzelmeit. Ezt a helyzetet orvosolandó, úgy dönt, „visszatér” 2003-as énjéhez, mikor még nem ismerte Leonardöt. Mindeközben Stuart kitalálja, hogy milyen jó lenne, ha néha-néha élő zene lenne a képregényboltban – lehetőleg ingyen –, mire Howard és Raj rögtön kap az alkalmon, és bandát alakít. Első daluk Thor és Indiana Jones harcáról szól…
Mikor először olvastam erről az epizódról, azt hittem, hogy majd kapunk pár ütős flashbacket – az egyszer már nagyon bejött a szériának –, vagy esetleg Sheldon képzelete életre hív majd egy alternatív valóságot – ami szintén ütött volna. Ehelyett azonban Sheldon mindössze csak a környezetét rendezte be a 2003-as állapotoknak megfelelően, ami persze nagyon Sheldon, és vicces is volt – főleg mikor előkapta a kinyitható mobilt –, ám mégis úgy érzem, hogy ennél erősebb felállással is előrukkolhattak volna a készítők.
Leonard és Penny aranyos volt, egyes jelenetiek megmosolyogtattak – főleg mikor Leonard beleszédült a hirtelen jött nagy szabadságba –, és a lakótársi szerződés bontásias kellemes humorosra sikeredett. Ugyanakkor a konfliktus nem kapott megoldást, a status quo gyakorlatilag maradt úgy, ahogy volt. Mondjuk valamilyen szinten kíváncsi leszek rá, milyen dinamikát fog eredményezni ez az „új” helyzet (ami valójában nem új, gyakorlatilag azóta így van, hogy Leonard és Penny összejöttek), de attól tartok nem sok változás fog beállni. De ötlet az alkotóknak: miért nem költözik be Penny Leonardhöz és Sheldonhoz? Na, az lenne már csak vicces!
Howard és Raj, hát… szegények kicsit szánalmasak – mondom ezt a lehető legnagyobb szívjósággal. Ebben az epizódban pont annak a két őrültnek a karakterét hozták, akiket annyira lefoglal az, hogy milyen menő dolgot művelnek, hogy közben észre sem veszik, hogy egyáltalán nem menő, amit művelnek. Daluk annyira rossz, hogy az már jó, a szöveg pedig annyira abszurd, hogy az már vicces.
Ugyanakkor van itt egy kis paradoxon: konfliktusuk felvezetése és feloldása nagyon sietősen lett elintézve, és bár a lezárás cuki, az egész kicsit összecsapottnak érződik – amit meg lehetett volna oldani azzal, hogy több játékidőt kapnak. Akkor meg Sheldon főszálából ment volna el az idő, és annak is csak ártottak volna ezzel. Szóval értitek a problémámat? Vagy hosszabb játékidő kell, vagy jobb fókusz.
Összességében aranyos kis rész volt ez, nagyon nem tudok sehol sem belekötni, csak hát volt ez már jobb is – és reméljük, lesz is.
Szerző
