A sorozat most megbontotta az évadban eddig felvett egy beteg/egy epizód-felállását, ám igazából ezzel sem sikerült nagyon felpezsdítenie a dolgokat.
A sürgősségi eléri az „ezüst ár” – vagyis kapnak egy rakat nyugdíjas beteg, miután az időseket szállító busz karambolozik. A sebesültek közt van a kilencvenéves szerelmespár, Gabby és Abe is, és amíg Gabbyt műtik, Arizona összehaverkodik Abe-bel. Mindeközben a sürgősségin az egyik idős úr meghal, az egyik gyakornok pedig a lehető legrosszabb módon értesíti erről a családot, mire Owen célul tűzi ki, hogy megtanítja az újoncoknak, hogyan is kell ezt csinálni. Amelia megkérdőjelezhető kezelést alkalmaz egy frissen műtött betegnél, aki bár ettől valószínűleg hamarabb lábra fog majd állni, most rettentő kínokon megy át – ám személyesen érinti Stephanie-t. Maggie, aki együtt töltötte az éjszakát De Lucával, erősen kezdi megkérdőjelezni, hogy jó ötlet-e gyakornokkal kapcsolatot kezdeni, mire Meredith kifejti, hogy úgy érzi, életének szexszel fűszerezett szakasza véget ért. Mindeközben pedig szinte mindenki be van zsongva, hiszen este Meredith vacsorapartit ad a lakásán – már ha nem felejti el.
Megint az a problémám, mint a múlt héten: mégis mit mondhatnék most erről a részről? Egetverő baromság nem volt benne, amit szidhatnék, viszont nem volt érdemleges, érdekes szál sem, ami megfogott volna, de még egy normális, morális kérdés sem.
Persze, volt egy kis „ne hazudj az orvosnak, mert megjárod” tanmese, de nagyon a margón, és mivel az agyműtött nőt is inkább történetvezetési eszközként – hogy legyen Stephanie-nak valami egyedi szála – kezelték, semmint karakterként, ezért igazából nem is tudott meghatni, hogy neki rossz. Az idősek balesete is csak konfliktusteremtő eszköz, gyógyításuk alig kapott némi teret.
És akkor azt hiszem, ez is a problémám mostanában a sorozattal: ugyani mintha a Grace Klinika kezdené elfelejteni, hogy ő bizony egy kórházas sorozat. Hol vannak már azok a szaftos esetek, mikor például felnyársalt két embert egy pózna, és ki kellett silabizálni, hogyan mentsék meg mindkettejüket? Vagy mikor a radiológus szembeállította Dereket a legyőzhetetlen tumorral? Mostanában a betegek, a tényleges gyógyítás rettentő kicsi hangsúlyt kap, az orvosok elaprózott személyes drámája meg túl sokat. Kérem szépen, nem lehetne róla szó, hogy megint folyjék kicsit a vér, és legyen némi tét?
Maggie-t kedvelem, de szegény csaj kezd kicsit átmenni a karikatúra-kategóriába – amit pedig De Lucával művelt, az bőven kimeríti a klisé fogalmát, és még csak annyira a kémiát sem érzem köztük, hogy teljes mellszélességgel a páros mögé tudjak állni (bár amíg Giacomo Gianniotti felső nélkül flangál, addig nem nagyon panaszkodom).
Stephanie szála, bár traumatikusnak szánták, engem nagy részt hidegen hagyott, talán főleg azért, mert elég gyengén lett felépítve – kicsit hirtelen lett bedobva ez az igencsak jelentős, gyerekkori élmény, és Jo reakciója sem tetszett – avagy ilyenek lennének az igaz barátok? Arizona mondjuk cuki volt, ahogy eldumálgatott a bácsikával, Apriltől viszont megint a falra másztam, pedig alig volt szerepe.
És akkor Meredith… Na, itt mondjuk csak a jövő héten jönnek majd cifra dolgok, amikor is befigyel majd a sorozatokban oly gyakori puszta véletlen – ugyanis, mint kiderül az az utolsó jelenetből, Callie hozza az új csaját a partira, aki nem egészen ismeretlen a nézők számára. Már előre félek a túlspilázott világfájdalomtól…
Azt hiszem, a kelleténél kicsit szarkasztikusabbra sikeredett ez a kritikám, de csak azért sem fogom törölni. A Grace Klinika igencsak ellaposodott, ami a tizenkettedik évadra már nem is csoda – csak arra leszek majd kíváncsi, mikor könyörül már meg rajta az ABC, és vet véget a szenvedéseinek.
Szerző
