Tüzet neki és hadd szóljon! – Slither – Féltél már nevetve?

Mindig is szerettem az olyan horrorokat, amik nemcsak azt mutatják meg, hogy egy adott szörnyű entitás mekkora
pusztító erővel rendelkezik, hanem magát az embert is egy ilyesfajta lényként képes ábrázolni – sorozatgyilkos
végzettség nélkül. Ennek ékes példája a Slither – Féltél már nevetve? ami hivatalosan egy horror-vígjáték, de
hogy az utóbbi titulusra ki mennyi pillanatot talál, azon már vitatkozhatnánk.

slither1

A történet egy álmos kisvárosban (hol máshol?) játszódna, ahol egyik este a helyi üzletember Grant (Michael Rooker)
az erdőben annak rendje és módja szerint csalja a nejét, ám az idilli pillanatot megzavarja egy különös jelenség: egy
meteor csapódik be tőlük nem messze, ők meg okos módon odamennek (mert miért is ne?), és a meteorban lévő valami megtámadja Grant-et. A film későbbi részében az ő mind kinézet és-jellembéli átalakulását láthatjuk, ahogyan egyre veszik ki belőle az az amúgy sem sok emberség, és a belőle kijövő ki nyálkás lények rendre megszállják a kisváros lakóit. Grant felesége, Starla (Elizabeth Banks), a helyi jófiú Bill (Nathan Fillion), valamint a lázadó tiniből menekülő tinivé avanzsáló Kylie (Tania Saulnier) képesek meggátolni a totális véget.

slither3

Az első dolog, ami miatt egyből hatalmas szemeket meresztettem a filmre, azok a benne lévő kis férgek,
amik megszállják a jó népet, azokat szerintem az egyben a Rémes egy éjszaka! forgatásáról hozták el, csak itt élholt helyett inkább egy ilyen mozgó, kollektív tudattal rendelkező kis bábokat kreálnak az emberekből, amiket persze a királynő, Grant irányít. A második dolog, amit inkább nem értek, az a fegyverhasználat a kis mucókák ellen: a fentebb említett filmben jól bevált az, hogyha az emberi hordozóból kiűzve megcirógatjuk egy kis meleg tűzzel a jószágot, és akkor annyi neki. De itt, nem itt pisztollyal lövik le, nemcsak a megszállt lakosokat, hanem ezeket a kis dögöket, amik alapvetően is aprók, este meg a fűben aztán meg végleg átmegy az egyrészt egy vaktában lövöldözésbe – de mivel a célnak alapvetően megfelelnek, így ezt nem hibaként rovom fel James Gunn rendezőnek.

slither4

Hiszen ami a történet mellett a legfontosabb dolog, azt remekül megoldotta: ezek pedig a szereplők. Hiába sablon a
karakterek jellemrepertoárja, a színészek (Nathan Fillionnal az élen) képesek arra, hogy még ezeket a sablonokat is
élettel töltsék meg. A legjobb példa erre furcsa módon nem Bill, hanem Grant, aki már a film első fél percében sem szimpatikus, de amikor megszállja őt a lény, érdekes módon nemcsak az alien megszállása vágya jön ki rajta, hanem Grant valós, még megkockáztatom, hogy a lénytől is undorítóbb valós személyisége, amiben legfeljebb annyi fénysugár van, hogy a feleségét minden megcsalás és verés ellenére a szíve mélyén szereti.

slither2

És ez az igazi erőssége a Slithernek: nem a véres jelenetek (amikből Brenda szétpukkanásán kívül nem sok van), hanem elsődlegesen az a félelem, amit egy zombiapokalipszis alatt érezne az ember, miközben a pisztolyát egy megzombult szerettére szegezi. A félelem és a bizonytalanság elegye pedig messze hátborzongatóbb, mint a belezős-mészárlós fajta feldolgozása a ijesztgetésnek.

slither5

Én csak ajánlani tudom ezt a filmet, mert van benne minden: vér, idegen lények, “zombik”, románc és persze a horrorfilmekkel járó gusztustalanság. Egy jó tanács a filmhez: ha lehet, senki ne egyen tenger gyümölcsét a film alatt, mert lehet, hogy visszatámad.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

1 hozzászólás

  1. Visszajelzés:A tökéletes pár - Frankenstein Játékai (2002) | Watchaholics

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..