Fargo S02E02 – Before the Law

A második epizód lassú, kevés eseménnyel, cserében nagy lélektani feszültséggel operáló folyamatokat mutat be, az előző évadhoz hasonlóan. Gerhardték utódlási problémái most kezdenek kibontakozni, miközben Peggynek és Ednek nyomtalanul el kell tüntetnie Rye holttestét, akit kedves családja már kerestet.
Floyd Gerhardt (Jean Smart) férje agyvérzése után a legesélyesebb vezető- és családfő-jelölt, fia, Dodd (Jeffrey Donovan) viszont szembeszáll vele egyrészt arra hivatkozva, hogy nő nem lehet főnök, másrészt, hogy ő a legidősebb. Anyját családfői minőségben elfogadja, engedelmeskedik neki – szép példája ennek, amikor Floyd felszólítja, hogy egyen a kalácsból, és Dodd csak mellékesen jegyzi meg, hogy nem éhes, aztán szó nélkül elkezd enni –, „kereskedelmi” vezetőként viszont nem tartaná elég erős kezűnek (talán ezért mondja, hogy nő nem állhat a család élén). Floyd viszont olyan női karakter, aki képes átgázolni a sztereotípiákat: kissé forró fejű és agresszivitásra hajlamos fiát olyan higgadt tekintélytudattal csendesíti el, mint szomszéd néni a pattogó pincsikutyát.

A döntéshozóként egyedül maradt asszony valószínűleg már régóta a háttérből irányított mindent, miközben igyekezett a családot összetartó, türelmes anya és nagymama lenni. A karakter lassú, több epizódon át tartó kibontakozásától (mert most is ilyen lassú feltárulkozásokra számíthatunk) pontosan ezt a kettősséget várom: ez a nő keménykezű, higgadt, de a családi egységet mindenáron meg akarja óvni, és ezért bármeddig hajlandó elmenni. Végül is ilyen egy jó maffiafőnök, nem?

A kisvárosban, ahol Rye randalírozott az előző epizódban, Lou Solverson és apósa, Hank Larsson (Ted Danson) úgy tűnik, az egyedüli rendőrök – legalább is sem más járőröket, sem egy rendőrőrsöt nem láthattunk még. Lou „családi programot” csinál a nyomozásból, amikor egy alkalommal Molly és Betsy is vele utazik. Míg a lányok odakint hóembert építenek, Lou a büfében furcsa dolgokat talál, például azt a rovarirtó sprayt, amivel a bírónő lefújta Rye-t. Míg a férfi azon gondolkozik, mit keres egy ilyen dolog az étkezőasztalon, Betsy és a kis Molly talál valamit, amit már nagyrészt betemetett a hó – én azt vártam, hogy egy hulla lesz, de nem sokkolnak minket még ezzel is.

Közben a környéken járőröző Hank három furcsa alakot állít meg (róluk csak annyit tudunk, hogy Kansas Cityből érkeztek, hogy a Gerhardt családnak alkut ajánljanak), akikkel a kölcsönös gyanakvás és szenvtelenség hangján, higgadtan közli, hogy semmi keresnivalójuk a környéken, az idegenek pedig ugyanilyen hangszínnel tudatják, hogy tesznek erre, de látszik, hogy nem akarnak rendőrségi ügyet – nem azért, mert félnek, hanem inkább mert egy fölösleges, idegesítő ügy állna az útjukba, ami hátráltatná őket, ezért logikusabbnak tűnik higgadtan viselkedni, és például nem ellenállni az igazoltatásnak.

A harmadik cselekményszálon Rye holtteste körül forog Peggy és Ed minden gondolata. Ed nem megy be munkahelyére, a hentesboltba, Peggy pedig feltűnő monoklival érkezik a fodrászszalonba, ahol a kolléganője rögtön kérdezősködni kezd. Közben Ed otthon marad és vállalja, hogy minden nyomot eltüntet, aztán később a hullát is, így nem keltenek majd gyanút. És hogy hogyan iktat ki egy hullát egy hentes? Nagyon kreatívan, de ezt a poént nem lövöm le. A terv akár még be is válhatna. Ed rituálisan elégeti az összes ruháját, beleértve az alsónadrágját is, de a lelkében megsérült rétegeket nem ilyen könnyű megsemmisíteni. A házaspár apró hibákat, gyanúokokat nem tud megsemmisíteni, bár a lebukás nem fenyegeti őket. Egyelőre. Amíg senki sem tudja, hogy Rye-t hol kell keresni, addig biztonságban vannak, de az apró nyomok egy idő után úgyis nyomra vezetik a rendőrséget és a maffiát egyaránt. Remélem, hogy a rendőrséget hamarabb. Vagy a maffiát…az izgalmasabb lenne.