Bonyolódnak a szálak, mégsem érzem úgy, mintha egy cseppet is közelebb lennénk a nagy titkok megfejtéséhez.
A S.H.I.E.L.D. próbálja beszervezni/védelmük alá vonni a már a „járvány” előtt átalakult Inhumaneket, ám ezzel nincs könnyű dolguk – Lash ugyanis egy lépéssel előttük jár, és azt a párt is megöli, akikkel éppen találkozni akartak. Helyzetüket pedig csak még jobban nehezíti, hogy együtt kell működniük Rosalinddal és az ATCU-val, márpedig egyik oldalon sem túl nagy a bizalom. Daisynek azonban így is sikerül egy nyomra bukkannia: az Inhuman párt Lash-nek egy e-mail segítségével sikerült bemérnie, aminek a lány megtalálja a forrását. Hunter egyre közelebb kerül Wardhoz, ám May aggódik, hogy bosszúja kezd túlságosan személyessé válni, és ezért hülyeséget fog művelni. Mindeközben a bázison Jemma továbbra is küzd az őt ért traumával, ezzel egy időben pedig titokban nekilát a kutatásnak, hogy újraépítse a portált.
A fő hangsúly továbbra is az Inhumanekre, és az értük/ellenül folyó küzdelemre helyeződik, és ezt nagyon is jól csinálja a sorozat. Bár továbbra is kitartok azon álláspontom mellett, hogy Coulson helyesen döntött, mikor egyezségre lépett Rosalinddal, most azért látszódott, hogy ez az együttműködés közel sem lesz zökkenőmentes, ez pedig egy nagyon érdekes dinamikát az ad az egésznek. Az egy dolog, hogy alapból van egy bizonyos fokú bizalmatlanság a két fél közt, ugyanis mind a két oldal folyamatosan arra számít, hogy a másik mikor fogja felrúgni az egyezséget, az viszont már egy másik, hogy a nézőben is felmerül a kérdés: megbízhatunk Rosalindban? Ugyanis volt pár arra utaló jel, mind a dramaturgia, mind a szereplők megszólalásai alapján, hogy nem.
A másik nagy kérdés, amit most előtérbe helyezett ez az epizód, az az, hogy vajon kicsoda Lash? Ugyanis, mint most megtudtuk, az Inhumanekre vadászó Inhuman képes emberi alakot ölteni – amiből viszont csak egy árnyékot láttunk, vagyis bárki lehet az illető a való életben. Így hát indulhat a találgatás: kicsoda is Lash? (Nem tagadom, én örülnék neki, ha Lincoln lenne – beleillene a karakterbe: a srác ugyanis egyszer már kijelentette, hogy úgy érzi, hazudtak neki, mikor azt mondták, Inhumannek lenni ajándék, és képességét mostanra már átoknak tekinti –, de sajnos ő – elméletileg – nem lehet, hiszen volt már egyszerre a színen Lash-sel.)
Jemma szálát továbbra is érdekesnek tartom, bár igazából ebben az epizódban nem sokat haladtunk vele – tulajdonképpen semmi új információt nem kaptunk, azt leszámítva, hogy a lány aktívan dolgozik azon, hogy visszajuthasson a másik bolygóra. De hogy miért akarja ezt, és hogy mi történt vele ott… Nos, az egyelőre úgy néz ki, hogy majd a következő epizódból derül ki.
És akkor Ward, és a köré épülő, kétirányú bosszú-szál. Ward továbbra is érdekes, már csak azért is, mert rettenetesen inkonzisztens. Emlékeztek, két héttel ezelőtt azt ecsetelgettem, hogy mennyire Garrettet szajkózza, ami olyan, mintha (megint) egy szerepet játszana. Na, most ugyanezt csinálta – Coulsonnal. Jó, ez a visszhang nem volt annyira egyértelmű, mint Garrett esetében, és inkább a S.H.I.E.L.D.-re, mint szervezetre korlátozódott, mint magára Coulsonra – bár azért megjelent az igazgató száraz, jóindulatú humora is Ward soraiban –, megint egyértelműen érződött Ward identitáskeresése, az, hogy mit tart ő értéknek. Ami már csak azért is vicces, mert úgy tűnik, jelen pillanatban azt tervezi, hogy tönkre teszi a S.H.I.E.L.D.-et.
Ami nem azt mondom, mindazok után, amiken átment, érthető, csak hogy hülyeség – ha a HYDRA hetven éves parazitamunkájának nem sikerült a porba tipornia a szervezetet, akkor Wardnek sem fog. Meg aztán azzal is probléma van, hogy ez egy kvázi rövidtávú terv – mi lesz akkor, ha ezzel kész van? És leginkább – mihez fog kezdeni az embereivel? Továbbra is kiállok az mellett, amit még az előző szezon végén mondtam: egy ilyen szervezet fenntartásához bizony ideológiára van szükség, márpedig Wardnak az nincs, mivel ő mindig is személyekhez volt hű, nem pedig eszmékhez.
Viszont ami ennél sürgetőbb probléma, az az, hogy Ward szála (és egy Hunteré és Mayé) mindössze csak egy mellékvágány, amit baromi gyorsan bele kéne szőni a főszálba, mert ez így hosszú távon nem fog működni. És tulajdonképpen erre lenne is egy mód, amit a fandom egy ideje már ecsetelget: Wardból Inhumant kell csinálni – pontosabban egy már létező Marvel-karakterként, Hellfireként kell bemutatni. Ward és Hellfire története közt számos a párhuzam (családi otthon leégetése, romantikus vonzalom Daisy Johnsonhoz, HYDRA-árulás…), és bár Hellfire eredetileg nem Inhuman, érdemes megjegyezni, hogy a képregényben eredetileg Daisy sem Inhuman, hanem képessége egy tudományos kísérletnek köszönhető. Azt pedig már csak én teszem hozzá, hogyha kiderülne Wardról, hogy Inhuman, az nagyon érdekes helyzetet teremtene – főleg úgy, hogy Daisy ragaszkodik hozzá, hogy minden Inhuman társának megpróbáljon menedéket nyújtani, és összerakja saját Inhuman akciócsoportját.
De visszakanyarodva kicsit az egész bosszúhadjárathoz – az a vicces ebben az egész szituációban, hogy tulajdonképpen itt már mindenkit lehet mindenért okolni, miközben meg minden indíték tökéletesen megérthető. Az ember nem igazán ítélheti el Huntert, amiért Ward után ment, de Wardot sem, amiért becserkészi Andrew-t. Egy jó nagy gubanc az egész, és ember legyen a talpán az az író, aki ezt majd kibogozza.
Mindennek ellenére Hunter tettei igencsak megkérdőjelezhetőek – úgy is mondhatnám, hogy szegénykém, bármennyire is bírom a humorát, kicsit kezd megkattanni –, és Maynek teljesen igaza volt, mikor emiatt felkereste Coulsont. Ami pedig az epizód legvégét illeti – mármint a logó után jelent előttről beszélek –, nem hiszem, hogy az a bizonyos valaki halott lenne. Egyfelől azért, mert egy képregény-adaptációval van dolgunk, mikor is senki halálát nem szabad biztosra vennünk, amíg nem látjuk apró darabokban az illetőt, és még akkor is élhetünk a gyanúperrel (szeretném jelezni, hogy én még mindig hiszek benne, hogy Donnie Gil életben van), másfelől pedig azért, mert ennek a karakternek még vannak lezáratlan szálai, vagyis írói szempontból is botor dolog lenne kiírni.
Szóval tehát akkor a jövő héten (vagyis holnapután, mert csúszott ez a cikk, tudom) végre megtudjuk, hol is járt Jemma, és hogy mi történt vele ott pontosan, és talán a Lash-rejtély megoldásához is közelebb kerülünk majd egy kicsit.
Szerző
