Vannak sorozatok, melyek úgy tanítanak nekünk dolgokat, hogy észre sem vesszük. Megnevettetnek, megríkatnak, és mégis, a felszín alatt ott vannak az élet nagy igazságai, a testvéri szeretet, az apai odafigyelés, a megbánás és megbocsátás legfontosabb elemei. A nevem Earl is egy ilyen sorozat, ami bár az első pillanatban egy bugyuta történetnek tűnik, de már egy epizód után rájöhet a néző, ez a széria sokkal több annál, mint amit elsőnek látunk belőle.
Earl Hickey (Jason Lee) nem jó ember: rossz barát, rossz testvér, nem tiszteli a törvényt vagy mások tulajdonát. Ám egy napon Earl Hickeyt nagy szerencse éri, mikor nyer a lottón, ám ezt a nyereményt nem tudja beváltani, mert valami mintha mindig összeesküdne ellene. Aztán egy tévéműsor felnyitja a szemét, a karma olykor csúnya dolgokra is képes, ha rosszul bánsz másokkal, az valamilyen formában visszahat rád – ezen gondolatmeneten elindulva Earl úgy dönt, megváltoztatja életét, és minden korábbi „csínyét” jóvá teszi. Eleinte senki sem hisz neki, ám a listája megírása közben, és ahogy szépen teljesülnek a beváltott ígéretekre, mindenki ráébred Earl javulására.
Earlnek akadnak immáron támogatói is, kissé gyengeelméjű, ám hatalmas szívű testvére, Randy (Ethan Suplee), a „Rákos”, vagyis a helyi bár tulajdonosa, Darnell (Eddie Steeples), Earl volt felesége, a mindig kissé hisztis és erőszakos Joy (Jaime Pressley), aki imádja a gyerekeit, és Catalina (Nadine Velazquez), az illegális bevándorló, aki hisz minden természetfelettiben. Earl erőfeszítései pedig nem hiábavalók, a sors sokszor már jutalmazza, nem pedig bünteti, ám egy ilyen nagy horderejű változás során akadnak mélypontok és visszafordulások is.
A neve Earlt itthon a Comedy Central vetítette, és én is így akadtam rá. Ahogy már a bevezetőben említettem az első pár percben inkább tűnt egy ostoba és kissé proli sorozatnak, mint sem egy remek vígjátéknak, ám ahogy haladtak előre az események úgy változott nekem is a véleményem, és egy epizód után megszerettem a sorozatot. Ear Hickey változása talán a nézőket is valamiféle változásra késztette, arra hogy jobb emberek legyünk, mint tegnap, és ehhez egy igen egyszerű és közérthető nyelvezetet használ, illetve a humor igen magas szintjét.
Earl gondolatmenete és belső monológja a történet legérdekfeszítőbb eleme, logikája olykor hagy némi kivetnivalót, ám a mögöttes tartalom megmutatja, hogy a nem túl iskolázott ellenben igen nagy bajkeverő Earl Hickey így képes önmagának megmagyarázni a dolgokat. És ettől válik annyira hitelessé a történet, itt nem túldiplomázott emberek keseregnek az életükön. Itt a társadalom perifériáján élő emberek problémáit láthatjuk, akik bevándorlók, nincstelenek vagy éppen alkoholisták.
A nevem Earl nem csak egy remek sitcom vagy vígjáték, hanem egy komoly és mély dráma is egyben, vegyítve egy kis társadalomkritikával és megbolondítva egy kevéske életigenléssel!
Szerző
