A vörös virág „hatalma” – Szentivánéji álom (1999)

William Shakespeare kifogyhatatlan tárháza a filmes szakmának, ám ezen nincs mit csodálkozni, hiszen az angol író zseniális és kortalan műveket alkotott, amiket jó újra elővenni és átélni. Michael Hoffman egy huszárvágással a tizenkilencedik századba repítette el hőseit, így bizonyítva, hogy a kortalanság leleménnyel párosulva remekművé alakul át.

szentivánéjiálom.1

Hermia (Anna Friel) és Lysander (Dominic West) örök szerelemet esküdtek egymásnak, ám a lányt édesapja, Egeus (Bernard Hill) már másnak ígérte, Demetriusnak (Christian Balé), aki szintén szerelmes a gyönyörű Hermiába. A szerelmesek, hogy elkerüljék a rájuk váró végzetet, a menekülés mellett döntenek, ezt pedig az éj leple alatt kívánják végrehajtani. Hermia azonban elbúcsúzik drága barátnőjétől, a szép Helénától (Calista Flockhart), aki azonban Demetrius után lohol, és akinek el is csacsogja barátnője tervét. A fiatalokat az éjjel már az erdőben éri, és ezzel együtt a tündérek varázslata is, mely nem csak jót, hanem keserűséget is hoz számukra.

szentivánéjiálom.3

A tündérek királynője és királya hosszú idő óta folytat harcot egymással. Titánia (Michelle Pfeiffer) nem kíván engedni férje akaratának, és magánál tartja kedves barátja árva gyermekét, míg Oberon (Rupert Everett) maga mellé kívánja fogadni a fiút, apród gyanánt. Oberon, hogy célját elnyerje, cselhez folyamodik, és Puckhoz (Stanley Tucci) fordul, az ismert mókamesternek és bajok okozójának pedig különös érzéke van a dolgok összekuszálásában. Az éjjeli erdőt néhány mesterember is magának választja színdarabjuk próbálása végett, és ezt a lehetőséget kihasználva Puck bűbájt bocsát Titánia szemére.

Nehéz nem szuperlatívuszokban beszélni a Szentivánéji álomról, különösen nekem, Shakespeare nagy rajongójának nehéz. Mind könyvben, mind filmben ez az egyik kedvenc darabom, és azt kell, mondjam, Michael Hoffman és stábja zseniálisat alkotott. Az új idősík remekül működik, a biciklik használata a történetben zseniális, egyszerre világít ez rá a tizenkilencedik század szellemiségére, és teszi mindörökre kortalanná a filmet.

szentivánéjiálom.4

A castingosok remek munkát végeztek, a színészek fürdőznek a szerepben, Anna Friel fantasztikus Hermia, a visszafogott és illendően szerelmes lány, tökéletes ellenpéldája az áhított férfi után loholó Helénának, akit Calista Flockhart remekül ad vissza. A két nő nemcsak jellemben, hanem alkatilag is eltér egymástól, és pont ez az ellentét adja személyiségük egyik fontos magvát, összeveszésük forrását, és barátságuk mélységét is.

Stabley Tuccinál jobb Puckot el sem lehetne képzelni, kópés mosolya mögött szinte már évszázadok bölcsessége és megszámlálhatatlan csínytevés húzódik meg. És a legszebb az egészben, hogy ő nem szándékosan keveri össze a szálakat, csak a baj valahogy mindig megtalálja őt, pont őt, és senki mást – ugyanakkor kellően egyenes jellem, hogy ezt beismerje, és kívánja a helyrehozatalt.

szentivánéjiálom.2

A Szentivánéji álom lassan húsz éves filmé „öregszik”, de ez ne tévesszen meg senkit, mondanivalója pont annyira aktuális és pergő, mint Shakespeare idején volt, csak a problémakör azóta árnyaltabbá vált kicsit, ezt pedig a rendező tökéletesen vissza is adta filmjében. Örök klasszikus, amit mindig öröm újranézni!

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.