William Shakespeare neve hallatán minden könyvmoly felkapja a fejét, de ha utána még Kenneth Branagh neve is felmerül, akkor bizony már a filmesek is hegyezik a fülüket. A Sok hűhó semmiért 1993-as adaptációja ennek a két férfinak köszönhető, és nyugodtan állathatom, a legjobb darabjuk ez a film, ami húsz év távlatában is ugyanolyan ízes és nevettető, mint a premier napján.

sokhuhosemmiert.1993.1

A háború csendjében, Aragónia hercege, Don Pedro (Denzel Washington) megpihenni kíván a festői szépségű Dél-Itáliában, ahol örömmel fogadják őt és csapatát egy hónapon át. Leonato (Richard Bries) szerető vendéglátója és régi ismerőse a hercegnek, és örömmel látja szívesen a kíséretet is, még ha hajadon húga, Beatrice (Emma Thompson) nem is szívleli az egyiküket. Benedek (Kenneth Branagh) szintén élcelődve, csipkelődve beszél a nőről, és bolondozásuk mindenki életét felvidítják. Don Pedróval tart öccse, Don John (Keanu Reeves), aki korábban ellenségének tekintet bátyjára, mára azonban megbékéltek egymással.

A csodás hely azonban mindenkit megbabonáz, így Leonato lányát, Herót (Kate Beckinsale) is, aki szerelembe esett a herceg kísérőjével, Claudióval (Robert Sean Leonard), ám a boldog révbe érésre még várni kell. Ármányok, cselszövés, árulás rontja a felhőtlennek ígérkező pihenést, és míg az egyik pár szétesik, egy másik egymásra talál. De hol kezdődik a megbocsátás, és vajon véget ér-e a szerelem?

sokhuhosemmiert.1993.2

Ha Shakespeare szerelmi vígjátékot ír, akkor általában egy kaptafára mennek a dolgok, de pont ez a lineáris egyszerűség kell ide, hiszen minden más egy sokkal bonyolultabb és magasabb szintet képvisel. A Sok hűhó semmiért nyelvezete meseszép, a pergő mondatok az egymásra licitálás, sokkal több erőt ad a filmnek, mintha egy több szálon futó akcióvígjátékot látnánk.

A főgonosz terve egyszerű, mint a szög, de ravaszsága és elméje már nem az, és míg ármánykodik, addig zajlik az élet Leonato házában és egy olyan cselszövés van alakulóban, ami egymaga képes elvinni a hátán a történetet. Beatrice és Benedek valahol mindig is a kölcsönös vonzalom és szerelem határán mozogtak, csipkelődésüket úgy itta a környezet, mintha az istenek mannája lenne. Az ő összeboronálásuk az igazi mozgatórugója a filmnek, bár Hero és Claudio szerelmi szála sem elhanyagolható.

sokhuhosemmiert.1993.4

Claudio már a legelső pillanatban féltékenykedésre adó jeleket látott mindenben, még mikor a herceg az ő számára kérte meg vendéglátójuk lányának kezét. A csapdába pedig olyan hamar belesétált, hogy nehéz rá szavakat találni. Igen, abban a korban egy lány becsülete és tisztessége nemhogy válóoknak számított, hanem még bizonyos mentséget is adott volna az apjának – számomra Hero megalázásának jelenete mindig is fájó pont lesz, de pont ez a lényeg is benne, hogy a történet kortalan igazságokat tartalmaz, még akkor is, ha már a társadalom megváltozott.

sokhuhosemmiert.1993.3

William Shakespeare megannyi gyönyörű történetet adott a számunkra, amiből fantasztikus filmes adaptációk születtek. A Sok hűhó semmiértből szám szerint hat darab, a legutolsót maga Joss Whedon forgatta le, saját házában, színészbarátaival karöltve. Számomra mégis ez, az 1993-as adaptáció a kedvencem, és tudom, sokan vagyunk ezzel így, szóval mosolyra és kacajra fel egy megunhatatlan történet keretében, ahol még a legkisebb szerepre is egy világklasszis színész jut!

Szerző

Avatar
Catleen
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Hozzászólások

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .