Amennyire szeretem a régi, már-már kultikussá vált zombi horrorokat, az újabbak úgy vették el az életkedvemet is. Ezen kijelentésem alól azonban kivételt képez a 2007-es Holtak Napja (leánykori nevén Diary of the Dead), ami remekül ötvözte az akkoriban szárnyra kapó áldoku kamerázási stílust a zombifilmekkel.
Történetünk híradó bemondásával kezdődik, ahol a riporternőt megtámadja egy zombi – ami szerintem már indításnak is remek. Utána egyből egy amatőr forgatócsapattal folytatódik a jelenet, akik éppen egy horrorfilm forgatásának kellős közepén szembesülnek azzal, hogy a holtak ténylegesen is visszatérnek közéjük, és nem igazán óhajtanak visszatérni oda. Teamünk így elindul először a főhősnő és kommentár Debra (Michelle Morgan) otthonába, ám onnan gyorsan le kell lépniük – végül pedig egy korábban lelépett színész haverjuknál húzzák meg magukat, de persze ott sincs béke és nyugalom.
Hosszú, nagyon hosszú idő után ez volt az első olyan film, amit képes volt elérni nálam azt, hogy megijedjek, de olyan szinten, hogy nem a nézése közben, hanem utána. Ezt betudtam annak, hogy ez volt az áldokus zombi horrorom, és bizony pont a kamerakezelés miatt kissé valóságosan is hatott. A szereplők is az átlagtól sokkal jobbak: mondjuk Jason (Joshua Close) folytonos kamerázása már olykor-olykor idegesítő méreteket öltött – a legtöbb társával ellentétben én láttam a jogosságát a filmezésnek. Tracy (Amy Lalonde) sem hozta a tőle elvárt kötelező bajba kerülő szőke szerepét, hanem többször is bemutatja, hogy megvannak benne azok a tulajdonságok, amik miatt képes lenne túlélni ezt az újonnan átalakult világot. Abszolút kedvencem azonban a kissé iszákos, ennek ellenére bölcs tanáruk, Andrew (Scott Wentworth). Na, az ő hidegvére nekem is elkéne egy párszor! Igaz, őrajta is sokszor látszik a félelem, de tudja, hogy diákjai miatt muszáj kitartania. Emelem védelmére a shotimat.
Ha valamiért még nagyon szeretem a Holtak Naplóját, akkor az biztos, hogy a történet vezetés, és az információk adagolása: kísérlet a sérült vagy fertőzött társak megmentésére, a katonaság és a kormány inkompetenciája, valamint egy újonnan behozott dolog: az internet szerepe. Ugye Jason minden videót feltölt a netre, ami a legtöbb filmmel ellentétben itt nem döglik meg azonnal, és nagyon hosszú ideig képesek figyelemmel kísérni a külvilág dolgait, például, hogy japánban, hogyan terjed a vírus. És, ha már vírus: itt Romero papa egy kicsit elüt magától, ugyanis a Holtak Naplójában nem csak abból lesz zombi, aki megfertőződik, hanem bárkiből, aki meghal. Jó példa erre a csapat elég hamar kihulló tagja, Mary (Tatiana Maslany).
Nem sok olyan film van, amit jobban szeretek eredeti szinkronnal, mint magyarral, de a Holtak Naplója ebben is kivételt képez. A hazai szinkron sem kimondottan rossz, csak mivel eleve angolul láttam és azt szoktam meg, így rárakott új hangok sokkalta furcsábban hatnak.
Nem akarok nagyon gonosz lenni az öreg Romero-val, de szerintem a Holtak Naplója az utolsó igazán jó filmje. A Tébolyultak újragondolása annyira nem tudott megfogni, a Survival of the Deadről meg inkább nem is essen szó – mert azt akkor nem fogja tűrni a nyomdafesték. Ez a 2007-es kis nyalánkság megéri a szeretetet, nem mindenki fogja ijesztőnek találni, de hatásosnak mindenképpen.
Szerző
